Parasztok (Magyar)
Naphosszat, élethosszat morzsolva a földet, megmunkál bennünket, megtermeljük a bűnbocsánatot azoknak is, akik nem értik a hagyma-szalonna-kenyér-életet. A munka megnyugtat és kiszolgáltat a múltnak. Az átok úgy szép, ahogyan kaptuk, és már tudjuk: a nincstelenség öröklődik. Homlokról bakancsra gördül az ősi harmat – önmagunkat ítéltük erre a vérben forró átadandó poros kínra, mely földet, testet át- és átjár örök körforgásban. Ne higgyétek, nem sirattuk el soha a megrendezett boldogságot; nem cseréltünk világnézetet a műveltebb többséggel, s nem visszük magunkkal a soha meg nem élt álmokat. Pacsirta magas ég alatt vérünk az örökkévalóságban, menendő lábunk a barázda szélen, sír szélén, egyikünk-másikunk beleszédül, de meg nem szűnik a sorsunk. Feltöltő | CZIRE Szabolcs |
Az idézet forrása | A mérleg hava |
Megjelenés ideje | 2013 |
|
Peasants (Angol)
Daylong, lifelong
grinding the dirt,
manufactures us,
we produce forgiveness
also for those, who don’t understand
the onion-bacon-bread-life.
Work sedates us
and extradite to the past.
The curse is beautiful,
as obtained,
and we already know:
poverty is inherited.
From forehead to boot
rolls down the ancient dew –
we condemned ourselves
to this blood boiling
transferable dusty anguish,
that pervades earth and body
again and again in eternal cycle.
Don't think,
we have never mourned
the staged happiness;
we have never changed worldview
with the educated majority,
and we won’t take along
the never-lived dreams.
Under lark-high sky
our blood in eternity,
our mooving feet at the groove’s side,
at the tomb’s side,
some of us sink down,
but our destiny never cease.
|