B. Tomos Hajnal: Poetica (Poetica Olasz nyelven)

A költőt a kor szüli
mint mindent mi képlékeny,
mozgó és vérzékeny –
mégis sarkára hág,
felesel, szavába vág,
szeretné hinni,
hogy ő minden időé,
a kortalan valóé,
melyet naponta kiterít
a papír boncasztalán
mint sebész, szétszed,
tetten ér, kimetsz,
majd hátrahagy,
csöppet másképp,
csöppet szíve képére gyúrva.

E’ l’epoca che genera il poeta
come tutto quel ch’è malleabile,
mobile e sanguinante –
seppur reagisce, oppone resistenza,
risponde picche, interrompe,
vorrebbe credere
di appartenere a tutti i tempi
a una realtà senza tempo,
che stende quotidianamente
sul suo tavolo anatomico di carta,
come un chirurgo, smembra,
lo coglie in fragrante, l’asporta,
poi lo lascerà alle spalle,
leggermente diverso,
plasmato un po’ a somiglianza del cuore.