B. Tomos Hajnal: Vak gyerek anyja meséli

Idővel mindent beszereztünk:
a mosógépet s hozzá a csavarót,
meg a demineralizált vízet,
hogy ne károsuljon a vasaló.

Megvettük az álom-kocsit.
Mit mondjak? Szép is meg kényelmes,
bár zsebünk megsínylette kicsit
s a szomszédok mögöttünk összesúgtak.

Persze van ház is, tágas tornác,
kert és járólapos udvar,
az udvaron egy virgonc gyerek,
mint bármelyik más, pont olyan.

Talpa alatt érzi a kavicsot,
levest kotyvaszt pitypangból,
vízből és homokból habarcsot
s néha megszagol egy virágot –

csak színéről nincs fogalma,
nem tudja milyen a szirma,
csak arcomat nem ismeri
s az övét sem láthatta soha.

Idővel mindent beszereztünk :
mosógépet és puccos kütyüket,
csak gyermekem világa semmilyen
s én nem vehetek neki színeket.

Col tempo abbiamo acquistato tutto:
la lavatrice con annessa asciugatrice,
perfino l’acqua demineralizzata, per far
sì che non si danneggi il ferro da stiro.
 
Abbiamo comprato la macchina dei sogni.
Cosa dirvi?  E’ bella e anche confortevole,
sebbene le nostre tasche ne abbiano risentite,
e le vicine chiacchierino alle nostre spalle.
 
Certo, c’è la casa, una terrazza capace,
un giardino con il cortile piastrellato,
nel cortile gioca un bambino vivace,
è uguale agli altri, in tutto e per tutto.
 
Sotto il tallone sente la ghiaia,
intruglia minestra dal dente di leone,
dall’acqua e dalla sabbia fa la malta,
ogni tanto annusa pure un fiore –
 
non ha nessun’idea del suo colore,
come son fatti i petali non comprende,
non conosce neppure il mio viso,
e neanche il proprio l’ha mai veduto.
 
Col tempo abbiamo acquistato tutto:
la lavatrice e tanti aggeggi carini,
solo il mondo del mio bambino è spento,
ed io non posso comprargli i colori.