B. Tomos Hajnal: Veszteség

Kihullott belőlem valami

jelentéktelen szerkezet

s most keresem

– tűt a szénakazalban –

Ezeredfordulón még

biztosan  megvolt,

mert jól ráharaptam-

mint leheletem

oszlott szét, nem lelem

s csak toporgok nélküle,

járok körbe-körbe,

időm vesztegetem,

mig végül betömök

valamit hűlt helyére –

idegen vacak,

de marad, majd ráharap

arra is a kényszerűség,

meg a gyáva keserűség,

hogy elment, odavan ez is -

de titkon félek keresgélni

az alattomos süllyesztőben,

melybe már évek óta hullnak,

gyűlnek – tudom – a veszteségek.

It fell loose,

A trivial asset,

And I'm in pursuit

– a needle in the haystack –

Certainly, I still had it

'Round the turn of the millennium

I chewed on it hard-

As my breath, it dissipated,

I can't find it

Winding about, going without,

Milling round and round,

Wasting time.

Finally, I stuff something

In the vacuum left behind

-some foreign waste.

Yet, it stays, soon gnawed on,

Chewed up by necessity,

By cowardly acerbity.

It left and stayed gone.

Secretly, I'm scared to search

The sneaky sinkhole

Where - I know- they fell for years

Masses of these fallen losses.