Bizonytalanság évada (Magyar)
Kráter szélén állva ne gondolj arra mikor tör fel a láva csak nézd a lent fortyogó pusztító erőt a hazug gőzfelhőt böfögő nyugtalan poklot lefelé jőve ne nézz a kiégett fatörzsekre az ormótlan kövekre felejtsd el ami volt megmondják neked ami van ha megrázkódik a föld félelmetes moraj előzi meg a fortyogó láva hömpölygését a lejtőn a mindent elárasztó hamut fohászkodj hogy a tömeg elérje a parkolóban sorakozó járművét és elmenekülhessen fejvesztve minden égtáj felé a világ behúzott függönyű ház aggódó emberek kandikálnak vagy képernyőkön nézik a meghamisított jeleneteket és a hazug propagandát a félelem bekúszik mindenhová a bizonytalanság nő mint óriáspöfeteg amig szétpukkad szétszórva a hiány milliónyi sejtjét polipkarok tartják fogva az életösztön morzsáit szedegető embert galambok keresnek menedéket az elhagyott templomokban megpihennek a szentek feszületet tartó karján majd közelharcot vívnak egy hajléktalan elhullatott morzsáiért
az Isten kétségbeesetten keresi elveszett gyermekeit kripta szaga van a mindenségnek tágul az űr árad a bolygóközi hideg és a sikoltó csend túl hosszúra nyúlik a félelem és a bizonytalanság évada és a kígyók ott tekergőznek a begörcsölt lábak között |
|