Babits Mihály: Egy szomorú vers
Egy szomorú vers (Magyar)Nekem nem volt barátom, tőlem mindenki fut, társaim lekerültek mint idegen fiút, idegent, megvetettet, ki mindig mostoha, kit senki sem szerethet, nem is szeret soha.
Magányosnak születtem, baráttalan vagyok, így lettem, ami lettem, mindentől elhagyott mindig a szenvedésre vitézül vívni kész: magányosság vitéze, magam ellen vitéz,
barangoló borongó, ki bomba bún borong, borzongó bús borongó, baráttalan bolond. Nekem nem volt barátom, nem is lehet soha, örökre már belátom, maradtam mostoha
nincs szem, amely szememben a lelket lelje meg, szív, mely setét szívemben lakozni nem remeg, lelkekkel lelkesülni lelkem hiába vágy lelkeknek egyesülni nincsen menyasszonyágy.
|
FordításokNémetEin trauriges Gedicht Mucsi Antal Kérjen fordítást! |