Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Babits Mihály: Alte ungarische Dichter (Régi magyar költők Német nyelven)

Babits Mihály portréja

Régi magyar költők (Magyar)

Ó ti kik oly régen s mégsem igen messze

tevétek, e nyelv hogy forrásit eressze

(háznak idült jégtől így csurran eresze

s hanyagolt bányának nyíl tágan eresze).

 

Nem akarok, gyenge, veletek kiszállni,

beteg, erőn föllül csúcsokon ugrálni,

fiatal, ősz fők közt versenybe' kiválni,

hamit azok hagytak, magam azt munkálni;

de azok neveltje, kik mezejük aszfalt,

kiket e bágyadt kor vergődve magasztalt,

vágyón, irigyelve nézek tifelétek.

Szellemem a koré, anyagom tiétek,

s bárha silány viskót, bárha csupán vázat,

magyar égett kővel építem e házat.

 

1908. ősz

 



FeltöltőMucsi Antal
Az idézet forrásaInternet

Alte ungarische Dichter (Német)

Oh ihr, die schon von längst, und doch nicht so weit weg

gesorgt habt, dass diese Sprache ihre Quellen pflegt,

(Die Traufen vom Haus sind so vom Eis verschrumpelt

wie die breite Traufe einer Mine zerschellt).

 

Ich will nicht mit euch, so schwach, ewig nur stritten

krank, ohne Kräfte über den Berggipfel springen,

als Jüngling, unter grauen Männern gewinnen,

das, was sie zurückliessen, neu herzurichten;

doch, ihre Erziehung, die auf Asphalt leben,

den dieses träge Zeitalter zapfend erheben,

sehnsüchtig und neidisch schaue ständig euch nur an.

Der Geist von dem Alter, das Material ein Wahn,

‘d, selbst wenn es eine schwache Hütte ist, nur Schein,

bau’ das Haus mit gebranntem, ungarischem Stein.

 



FeltöltőJakus Laura 1.
Az idézet forrásasaját mű

minimap