Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Babits Mihály: Simboli (Stanze) (Szimbólumok (Stanzák) Olasz nyelven)

Babits Mihály portréja

Szimbólumok (Stanzák) (Magyar)

1. Ne mondj le semmiről

Ne mondj le semmiről. Minden lemondás
egy kis halál. Ne mondj le semmiről.
Minden halál gyilkosság (lélekontás):
meghalni bűn, ne mondj le semmiről.
Isten művét rongálja bármi rontás.
meghalni bűn, ne mondj le semmiről:
minden vágyad az Isten szava benned
mutatva, hogy merre rendelte menned.

2. Szimbólum a holdvilágról

Fenn sötét vízben arany csónak úszik
lenn arany vízben úszik barna csónak.
A menny párkányán amaz lengve kúszik
ez rengve csúszik tetején a tónak.
Amaz ében egébe felbúcsúzik
(mint multba emlék) meg sem áll a szónak:
mégis a vizet mind aranyba fösti,
mely lenn sötét csónakunkat füröszti.

3. Másik szimbólum (Új magyar költészet)

Én csöpp hazám! be messze vagy, be rejtett,
fény nélkül és magadban kushadó
a sors nagy árja félúton elejtett
s állsz mozdulatlan, mint a lusta tó
lusta tó, melyet Isten is felejtett
nyúlsz Adriákig, bágyadt poshadó:
holt tükrödön, szinjátszó, sima márvány,
vígaszul villog sok beteg szivárvány.

4. Nunquam revertar

Nunquam revertar - mondta Dante hajdan
nunquam revertar - mondanám bár én is
nunquam revertar - harci zivatarban
nunquam revertar - tömlöc éjjelén is
nunquam - legyen az Isten átka rajtam
revertar - bárha beledögleném is
üvölteném én is az ő helyébe'
nunquam revertar - századok fülébe!

5. Sárga lobogó

Szálljon a lelkem sárga lobogóval
messze kerüljön minden gyáva bárka
szálljon a lelkem sárga lobogóval
s gyáva ha lát, legyen az arca sárga
szálljon a lelkem sárga lobogóval
feléd, új kórok, új veszélyek árka,
szabad, magányos, bús, beteg hajóval
szálljon a lelkem sárga lobogóval.



FeltöltőFehér Illés
Az idézet forrásahttp://epa.oszk.hu

Simboli (Stanze) (Olasz)

1. Non rinunciar a niente
 
 
Non rinunciar a niente. Ogni rinuncia è una
piccola morte. Non rinunciar a niente.
Ogni morte è omicidio (privazione dell’anima):
morire è peccato, non rinunciar a niente.
Ogni sortilegio può rovinare l’opera di Dio,
morire è peccato. Non rinunciar a niente:
dentro di te ogni desiderio è la parola di Dio,
indicandoti la via, che ti è stata destinata.
 
2. Simbolo del chiaro di luna
 
Lassù nell’acqua scura nuota barca d’oro,
giù, nelle acque dorate, nuota una barca scura.
La prima scivola ondeggiando sul bordo del cielo,
quest’altra fluttua sulla superficie del lago.
Quel l’altra scivola nel suo ciel color ebano
(come ricordi nel passato) la parola non l’arresta:
eppure tinge tutta l’acqua di color oro puro,  
in cui quaggiù la nostra barca scura galleggia.
 
3. L’altro simbolo (Nuova poesia ungherese)
 
Patria mia minuta! quanto sei lontana, celata,
senza luce, rannicchiata, acquattata in te stessa,
la marea grande del destino ti lasciò a metà strada,
e tu stai fermo e immobile come un lago pigro,
un lago ozioso, dimenticato perfino da Dio,
t’estendi sino agli Adriatici, ristagnante, fiacco:
sul tuo specchio morto, cangiante, lucido marmo,
molti arcobaleni malati brillano, come conforto.
 
4. Nunquam revertar
 
Nunquam revertar – disse Dante un tempo
nunquam revertar – potessi dir magari anch’io
nunquam revertar – nella tempesta bellicosa
nunquam revertar – nelle notti carcerarie
nunquam  – che sia su di me la maledizione di Dio
revertar – anche se potessi tirare le cuoia
al suo posto lo urlerei comunque
nunquam revertar – nelle orecchie sue!
 
5. Vessillo giallo
 
Che la mia anima voli con il vessillo giallo,
si tengano lontano da me tutte le barche codarde,
che la mia anima voli con il vessillo giallo,
se mi vede un codardo, che suo viso diventi giallo,
che la mia anima voli con il vessillo giallo,
verso di voi, morbi nuovi, fossati di pericoli nuovi,
con una nave libera, solitaria, mesta e malata
voli la mia anima con il vessillo giallo.
 
 
 
 
 
 
 
 
 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap