Batsányi: Gyötrődés

Ki nyög? melyik boldogtalan

Kiált megint e bú helyén?

Ki háborít fel untalan

Magánosságom éjjelén?

Hallom, hallom keservedet.

Te vagy lelkemnek egy fele!

Érzem minden gyötrelmedet,

Érzem; s szívem reped bele!

De ah! hozzád nem juthatok,

Hiába nyujtom karjaim.

Ah! senkit meg nem hajthatok,

Nem hallja senki jajjaim!

Felelnek ím a kőfalak

S kérésimet kettőztetik:

Őrzőimtől, hogy lássalak,

Fájdalmim meg nem nyerhetik.

A kőfal szánja sorsodat,

S kérésid azt megilletik:

Őrzőidtől barátodat

Hogy láthasd! meg nem nyerhetik.

Nagy ég! tekintsd nehéz baját,

Küldj néki éltető reményt!

Avagy te nyisd meg ajtaját,

S bocsásd el, ó Halál, szegényt!