A tengerhez (Magyar)
Tenger, te szüntelen idegroham Önmagad kényszerzubbonyában, Örökké habzó száj – megláttalak, S mindjárt pofádba köpni vágytam.
Te, rángógörcsök végtelenje, tenger, Hazámat körbe-körbe rázod – Te őrjited meg sós gyűlöleteddel, Hogy eleméssze a világot?
Nyál tengere, amit összefröcsögtek Kongresszusok küldöttei, Sirályok őrködnek fölötted: Iljics dús szemöldökei.
Partodon állva nézem én: Hullám vonul hullám után dörögve, Mint november hetedikén Menetelők a dísztribünt köszöntve.
Ó, szovjet népek tengere, belőled Vízcseppként párolognék el, de menten Határőr jön kutyával, s visszazökkent Álmomból, elkérve a dokumentem. Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | http://www.baka.hu |
|
|