Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Baka István: Back in St Petersburg (Szentpéterváron újra Angol nyelven)

Baka István portréja

Szentpéterváron újra (Magyar)

Leszállt a köd nem tudtam merre járok
Az utcatábláig se láttam el
Valahol elmaradtak a barátok
Vacogtam és nem volt számomra hely

A városban ahol születtem egykor
Valamelyik ötéves hajnalán
Hittem sokáig jő egy kedvesebb kor
Száz grammokon kihúzhatom talán

Addig de hamarabb fogyott el ám a
Polcról a vodka mint a fett betűk
A hírlapokból s nem jut nékem mára
Se több tütü de kaphatok tetűt

Szentpéterváron újra hát megértem
Mondtam magamban hogy Lenin ledől
Szél fútta el és visszahozta Péter
Lázálmait a Finn-öböl felől

Leszállt a köd nem láttam merre járok
Dohogtam csak hogy nyugtassam magam
S szorongtam is megásták már az árkot
Hol kuksolok majd géppisztolyosan

Vacogtatott a téli éj az utcán
Puskin vagy rendőr sziluettje nem
Suhant át tévelyegtem mint a pusztán
Mózes hada bár egyszemélyesen

S ahogy megálltam öklömet emelve
Mely mint a cékla ázott veresen
Borscs-sűrü ködben tejföllel keverve
Magam magamnak voltam levesem

De csillagok zsírkarikák nem úsztak
Fejem fölött ily savanyú-sovány
A lé amelybe csontnak s némi húsnak
Pottyantam rég egy téli éjszakán

Kondér-korom korom kora belőled
Hogy mászhatnék ki síkos vagy nagyon
Mindegyre visszacsúszom jól kifőzted
Uram te is de jól van rádhagyom

A sűrüjében itt alul nem is rossz
Elszopogatni szaftos kézfejem
Csak arra kérlek túl soká ne kínozz
Egyszerre szúrj villádra Istenem

Így szónokoltam alig állva lábon
De Isten messze volt vagy nem figyelt
S mint baltáját Raszkolnyikov kabátom
Alatt cipeltem súlyos szívemet

Hideg volt köd volt s az jutott eszembe
Köpönyegem megint letéphetik
És rémlett hallom közeledni szembe
A Bronzlovas dübörgő lépteit

De nem jött senki csak a holtak árnya
S a köd gomolygott ballagtam tovább
Lámpák derengtek rám fagy-celofánba
Csomagolt sápatag hortenziák

S úgy tetszett ekkor árnyék lettem én is
Halvány akár a téli alkonyok
Mikor Péter-Pál tornya tűjén végig
Isten hasából arany vér csorog

Megdermedt lábam haza nem találhat
Lépegetek de máshová oda
Hol Mandelstam lohol telefonálgat
S ír konyhaasztalán Ahmatova

A zöld szalonban tea gőze terjeng
Szivarfüstfelhőn puttó könyököl
Előszobából sárcipőt levetve
Blok lép be és a kerevetre dől

Hodaszevics heringgel a kezében
Csúszkál a járdán Puskinról motyog
S megindulnak Kronstadt felé a jégen
Végső rohamra a bolsevikok

Ez volt az álom amit rám bocsátott
A fagy amíg a járdaperemen
Csücsültem ám megleltek a barátok
És hazavittek még elevenen



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.baka.hu

Back in St Petersburg (Angol)

The fog descended and I lost my way
with not even the odd street-name to see
My friends have also vanished in the grey
I shivered I felt like a refugee

In Petersburg the place where I was born
during the first blush of a five-year plan
I trusted that a gentler age would dawn
and 30 drams a day would keep a man

alive until then but the vodka went
much sooner than the slogans in the bar
and all I get now is a regiment
of bugs but no booze in this big bazaar

Back in St Petersburg I quickly learned
that Lenin died and I could tell the tale
and Peter's nightmare visions were returned
across the Gulf of Finland by a gale

I lost my way The fog was very dense
I grumbled just to calm myself a bit
The trench was ready now and I was tense 
my Tommy-gun and I where shall we sit

The night brought shivers but no silhouette
of Pushkin or a copper could be seen
I strayed like Moses and his desert set
except that I came solo on the scene

And when I made a stop and raised my fist
– a beetroot soaking in a reddish sea
of sour cream and borshch in heavy mist –
I was my own soup only made for me

but stars those rings of fat were not in sight
Another soup was just as thin and sour 
where I was plopped as meat a little slight
It was another winter's midnight hour

My saucepan-sooted stint my scary age
how can I climb out you're so slippery
I slide back always on the greasy stage
I'll wear it Lord but it's your cookery

That soup is not bad near the thicker part 
My fist is juicy it's the special fare
but Lord don't treat me with a cruel heart
and stab your fork in me with proper care

I spoke these words and stumbled in my tracks
but God was unconcerned or too remote
and as Raskolnikov concealed his axe
I lugged my heavy heart under my coat

The fog was freezing and my instinct said
my great coat might be ripped as in the past
and thought I heard the Bronze Tsar's thoroughbred
stamp straight towards me like a thunderblast

But no one came just shadows of dead strangers
The fog was swirling and I walked again
The street-lamps were as faint as pale hydrangeas 
wrapped into sheets of frostbite-cellophane

It seemed I too became a dream as feeble
and faint as twilight in the winter's cold
when blood runs down St-Peter-and-Paul's steeple
God's sacred belly sheds that blood of gold

My frozen feet can't find the way back home 
my footsteps carry me to other sites
where Mandelstam is busy on the phone
and in her kitchen Akhmatova writes

The green room Tea scent swirling in the air 
On cigar-clouds a chubby putto-man
Blok leaves his wet galoshes out somewhere
and enters slumping on the ottoman

Hodasevich has herrings in a sack
he drooles of Pushkin slithers on the way
The Bolsheviks prepare their last attack
and march on Kronstadt through the frozen bay

This was my dream I dreamt it in the street
it was bestowed upon me by the frost
Then friends arrived they helped me to my feet
and took me home alive but only just



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://www.baka.hu

minimap