Vadszőlő (Magyar)
Arszenyij Tarkovszkij emlékének
Mint házfalat a vadszőlő, befut És összetart az emlékezetem; Vagyok, mert voltam, s ennyi épp elég - Akkor nyitom, ha becsukom szemem.
Ha kifelé bezárul minden út, Itt legbelül lesz tágasabb a tér: Puszták, hegyek, melyekre úgy borul A menny, mint kozmikus lapulevél.
Felkél a Nap s lenyugszik, városok Sötét utcáin árnyak kóborolnak: Mind ismerős, és náluk, aki él, Nem élőbb és nem holtabbak a holtak.
Ki megszólított egykor, már örök Megszólitás és ifjuság marad, Míg össze nem roppannak falaim Vadszőlő-terhű életem alatt.
(1994) Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | http://www.baka.hu |
|
|