Zsoltár (Magyar)
Nem kértelek s nem kérnélek ma sem Oly félszeg voltam véled Istenem Csak vártam míg aktáid tologattad Hogy föltekints és észrevégy de nem
A hold már kráterek pecsétnyomával Úgy teli lett hogy rá se férne több S te stempliztél tovább én meg feszengtem Hajbókoló klienseid között
Nem hittem volna hogy külön beadványt Nyújtok be végül mégis arra kérlek Bocsásd meg nékem hogy sokat szerettem S erényemnél többet nyomott a vétek
Egy-két paragrafust megszegtem én a Tízből alpontokról nem is beszélve Tudom hogy nem te én magam sodortam Magam halálos bűnbe és veszélybe
Nem kérek tőled szívesen hiszen Tudod hogy nem szeretlek Istenem Hagyj élni akkor tán meg is szeretlek S hagyj élni engem akkor is ha nem
Egek bürokratája egy pecséttel Aláírással még megmentenél Átkoztalak de most megáldanálak Mint ahogy áld vagy átkoz mind ki él
(1994) Feltöltő | P. T. |
Az idézet forrása | http://www.baka.hu |
|
|