Balázs Béla: Egy szép zsidólány arcképe

(Emil, Alphons Reinhardt után)

Eshajnalpírja alkonyodó népnek. -

Gyermekkorom ködében jössz elém

És látok:

Fekete hajban roskadó fejű

Leányok

Fáradt, komoly processiója jön.

Sokan.

Pilláik mögött égő Babylon

De súlyos pillák

Fényét rámnyitni többé sohse birják.

Kikötőváros szűk sikátora.

Este.

Egy ittas matróz támolyog

S a messze

Sós illatát vad szíve szimatolja.

Te ott születtél s borús boltjait

Laktad

Az opálárús gyémántcsiszolóknak.

Őt tudták

Kaldeus írás aranyjeleit

Gyűrüdön

Melytől lágy ujjad átölelve lankadt,

Mert ősi szekták

Bánattá bágyadt rejtelmes dühét

Vájta beléd.

Nehéz hajú fehér gyermek te

Hogy birod

Véredben gőzét ezer régi nép

Csordult vérének?

Sivatagjáró rabszolgák s buja

Táncosnők,

Ereidből, hogy vérük ki nem árad?

Baráttalan barátnőm, jaj sokat

Látok ha látlak.

Jaj mosolyod, mint népek vándorlása

Legázol.

És gyökértelen kicsi énem félve

Lobog szeledben.

1914, március

             (In the style of Emil Alphons Reinhardt)

Eventide-blush of a people in decline.

In the mists of my youth you come before me

And I see:

A tired, serious procession

Of girls,

Heads sinking under black hair.

Many.

Babylon burns behind their lashes

But they'll no longer be able

To flood me with the light of those heavy lashes.

Narrow lane of a harbour town.

Evening.

A drunken sailor staggers

And his wild heart sniffs the briny fragrance

Of the far-away.

You were born there and lived

In the dingy shops

of opal traders and diamond cutters.

They knew

The gold-marks of Chaldean script

On your ring

The embrace of which dampened your tender finger,

Because it dug into you

The mystic anger of ancient sects

slackened to sorrow.

You heavy-haired white child,

How can you tolerate

In your blood the steam of the blood

shed by a thousand ancient peoples?

Slaves of the desert and erotic

Dancing women;

How come their blood does not spill from your veins?

My friendless girlfriend: alas! 'tis much I see

When I see you.

Alas! Your smile, like the migration of peoples,

Tramples me underfoot.

And my small, rootless self,

Fearfully flutters in your wind.

March, 1914.