Balázs F. Attila: Augusztusi havazás
Augusztusi havazás (Magyar)Nemrég még jöttödet várta a kert fák erezetében megindultak a nedvek füvek – virágok szőnyeget szőttek lábad alá
a cseresznyefa ága megérintette hajad s mint kakasos kofa kipattintgatta virágait
ágyam sokáig őrizte aztán elfelejtette melegedet
Magányába roskadtan álmodozik a város lehunyja szemeit és sütteti magát az együgyű nappal
Meztelenül vacognak az emlékezés tükre előtt a percek miközben eltakarja nyomainkat ez a predesztinált augusztusi havazás
|
Nevicata agostana (Olasz)Il giardino solo poco tempo fa aspettava il tuo arrivo la linfa si riversava nella venatura degli alberi davanti ai tuoi piedi l’erba e fiori hanno intessuto un tappeto
il ramo del ciliegio ha toccato i tuoi capelli e come un mercante dei galli aveva schiuso i suoi fiori
il mio letto a lungo aveva mantenuto il tuo calore poi l’aveva dimenticato
Sogna la città in sé stessa collassata chiude gli occhi e si crogiola sotto il sole stolto
I minuti tremano nudi davanti lo specchio dei ricordi mentre questa predestinata nevicata agostana ricopre le nostre impronte
|