Balázs F. Attila: Avgustovski sneg (Augusztusi havazás Szerb nyelven)

Nemrég még jöttödet várta

a kert

fák erezetében

megindultak a nedvek

füvek – virágok szőnyeget szőttek

lábad alá

a cseresznyefa ága megérintette hajad

s mint kakasos kofa

kipattintgatta virágait

ágyam sokáig őrizte

aztán elfelejtette melegedet

Magányába roskadtan

álmodozik a város

lehunyja szemeit

és sütteti magát az együgyű nappal

Meztelenül vacognak

az emlékezés tükre előtt a percek

miközben eltakarja nyomainkat

ez a predesztinált

augusztusi havazás

Vrt je još nedavno tvoj dolazak

čekao

u žilama drveća

pokrenuli su se sokovi

pod tvoje noge trava – cveće

sag plele

tvoju kosu je grana trešnje dotakla

i kao piljar petlova

rascvetala

moj krevet dugo je čuvao

tvoju toplinu zatim zaboravio

Utonuo u njegovu samoću

grad sanjari

sklapa oči

i kupa se u sjaju šašavog sunca

Razgolićeno drhtaju

trenuci ispred ogledala sećanja

dok taj predestiniran

avgustovski sneg

prekriva naše tragove