Balázs F. Attila: Hiányzik még valami

abból a könyvből, ami lehetséges

forgatókönyve annak, amire van egy

elkoptatott szavunk: élet(em),

hiányzik valami –

példának okáért egy szerelem (ezt

nagy betűkkel kellett volna ínrom)

melyet úgy éltem volna át, ahogy

csak egy kamasz álmaiban vagy egy

öreg emlékeiben lehetséges –

mint kidobott részeg, önmagába

botlik a képzelet –

lesz egy nap amikor szembefordulok

a fénnyel a legősibb ösztönök szerint

lesz egy nap, amikor megbabonázva a

jelenéstől a virágért nyúlsz melyet

én szakítok neked egy még makulátlan

réten és veled számolom a szélnek

eresztett szirmokat

lesz egy éjszaka, amikor részegítő

szénaillatban az űr egy fix pontjáról

bámuljuk a holdat

lesz egy pillanat, amikor értelmét veszti

minden szó és mégis érteni fogjuk egymást

amikor felrúgunk minden egyensúlyt:

a halál fogadott gyermekeit

s mint rög a röghöz simulunk egymáshoz

s a földhöz mely behálóz hajszálereivel