Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Balázs F. Attila: Ještě se něčeho nedostává (Hiányzik még valami Cseh nyelven)

Balázs F. Attila portréja

Hiányzik még valami (Magyar)

abból a könyvből, ami lehetséges

forgatókönyve annak, amire van egy

elkoptatott szavunk: élet(em),

hiányzik valami –

példának okáért egy szerelem (ezt

nagy betűkkel kellett volna ínrom)

melyet úgy éltem volna át, ahogy

csak egy kamasz álmaiban vagy egy

öreg emlékeiben lehetséges –

mint kidobott részeg, önmagába

botlik a képzelet –

lesz egy nap amikor szembefordulok

a fénnyel a legősibb ösztönök szerint

lesz egy nap, amikor megbabonázva a

jelenéstől a virágért nyúlsz melyet

én szakítok neked egy még makulátlan

réten és veled számolom a szélnek

eresztett szirmokat

lesz egy éjszaka, amikor részegítő

szénaillatban az űr egy fix pontjáról

bámuljuk a holdat

lesz egy pillanat, amikor értelmét veszti

minden szó és mégis érteni fogjuk egymást

amikor felrúgunk minden egyensúlyt:

a halál fogadott gyermekeit

s mint rög a röghöz simulunk egymáshoz

s a földhöz mely behálóz hajszálereivel



FeltöltőBalázs F. Attila
KiadóMadách, AB-ART
Az idézet forrásaMaszkok, Meztelen lovagok
Megjelenés ideje

Ještě se něčeho nedostává (Cseh)

v té knize, která je možným

scénářem něčeho, čemu

otřelým slovem říkáme – život,

něčeho se tam nedostává –

kupříkladu lásky (to

bych měl napsat velkými písmeny),

kterou bych prožil, jak

to je možné jenom ve snech puberťáka

nebo ve vzpomínkách starce –

představivost, jak vyhozený

ožrala, zakopne sama o sebe –

přijde den, kdy mě pradávné pudy

obrátí čelem ke světlu

přijde den, kdy uhranutá

zjeveným sáhneš po květině kterou

ti utrhnu na dosud neposkvrněné

louce a spočtu s tebou lístky

puštěné po větru

přijde noc, kdy v opojné

vůni sena budeme z pevného bodu vesmíru

zírat na měsíc

přijde chvíle, kdy všechna slova

pozbudou smyslu a přece si porozumíme

kdy docela zradíme rovnováhu

adoptovaných dětí smrti

jak hrouda k hroudě k sobě se přimkneme

i k zemi, její vlásečnice nás opředou



FeltöltőBalázs F. Attila
KiadóAB-ART
Az idézet forrásaTahle
Megjelenés ideje

minimap