Balázs F. Attila: Mi manchi! (Hiányzol! Olasz nyelven)

nevedet kirakom magamban

gyöngédségbe ágyazom:

szomorúság befejezetlen mozaikja

mert ördög minden költő

őrizd hát szépségedet

mint védett virágot

tiltott területen

lesz amit elkockázzanak

a közöny lovagjai

megcsókolom a füstöt mielőtt

belesimul az ég tenyerébe

a harmatra bízom

titkainkat

dentro di me compongo il tuo nome

l’annido nella tenerezza:

mosaico incompleto della tristezza

perché ogni poeta è un demonio

custodisci dunque la tua bellezza

come un fiore protetto

nell’area proibita

ci sarà da perdere al gioco d’azzardo

per i cavalieri dell’indifferenza

bacio il fumo prima che

s’insinui nel palmo del cielo

affido alla rugiada

i nostri segreti