Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Balázs F. Attila: Színpad az egész...

Balázs F. Attila portréja

Színpad az egész... (Magyar)

Színpad az egész...

 

széthullnak a mondatok, a szerkezet

a szavak jelzésszerűen – mint

egy éjszakai metropolis

fényreklámai villannak:

válaszok – kérdések

 

az amit mondok tényleges mondanivalóm

vagy csak a szerep mondatai?

a szerep én vagyok mert önmagam játszom

szöveggel és szöveg nélkül –

 

ötvözet mely megszilárdult

mielőtt formába öntötték volna

 

maszkom: meztelenségem

a látszatok átlátszó maszkok

szeretet szigor hiúság becsvágy

alázat és megalázás manír bizalom

 

istenséget vállalni a bukás vállalása

pórusaidba nyal a formálható anyag

miközben kezében tart egy formáló erő

 

teremtő teremtmény első lépése:

megtagadja teremtőjét

 

táltos varázsló: megfogant szerepek

virágoznak benne

ezeket osztogatja útjain

 

mutatványai:

terhes golgoták

a szenvedés büszke glóriájával

látványos kudarcok dühvel és

kétségbeeséssel fűszerezve

istenek elviselhetetlen csendje

kiátkozott papok kárhozata

alkoholgőzös pokol

 

aztán görcsös igyekezet: úgy tesz mintha...

férj szerető szülő rokon barát régiséggyűjtő

próbál lenni hisztériás törekvéssel

 

tehetetlenül sodródik mert

kapaszkodni csak önmagába tud

nem lehet apa férj barát ki

szerepeket játszik mert a szerep ő maga

örökös társa a vállalt vagy nem vállalt magány

pokla légkondicionált

és kedve szerint berendezett

 ide csak kiátkozott angyalok léphetnek be

falai láthatatlanok ezért bevehetetlenek

 

szerelmei: szerepei: pokoli létfeltétel

 

egyetlen lehetőség hogy ő legyen

hogy emberi utat járhasson végig

az itthon

az otthon

és az otthontalanság között

a változás a változtatás

és a szemlélés között

 

vagy eltűnik

ellentétes helyzetek bozótjában       

eufória depresszió

szeretet szex aszkézis

 

végleges helyzet nem lehet

mert belengi az unalom

az unalomból menekül

minden menekülés új élményeket hoz

az újélmények új bűnöket    

nem lehet büntetlenül

teljességet akarni                  

 

nem neked szerelmem

magamnak kell bebizonyítanom

hogy képes vagyok

és készen vagyok az áldozatra

és hogy kétségbeesett öngyötrésem

nem csupán alakítás

 

(Látod, büszke vagyok rá,

pedig mily kétségbeejtő

hogy te biztonságban érzed magad mellettem

miközben én félek —)

 

 



FeltöltőBalázs F. Attila
KiadóAB-ART
Az idézet forrásaMeztelen lovagok
Megjelenés ideje

È tutta una scena… (Olasz)

È tutta una scena…

 

Le frasi si disintegrano, la struttura

le parole indicativamente – balenano

come pubblicità luminosa

della metropoli notturna:

risposte – domande

 

quel, che dico è effettivamente è ciò, che ho da dire

o sono solo le frasi del ruolo?

il ruolo sono io perché interpreto me stesso

con testo o senza –

 

lega che si solidifica

prima d’esser modellata

 

mia maschera: la mia nudità

le apparenze sono maschere trasparenti

amore rigore vanità ambizione

umiltà e umiliazione fiducia di maniera

 

accettare la divinità è accettare il fallimento

materiale malleabile ti lecca nei pori

mentre una forza modellante ti tiene nelle sue mani

 

primo passo della creatura del creatore:

rinega il proprio creatore

 

mago fatato: in lui prosperano

ruoli concepiti

sui suoi sentieri questi distribuisce

 

le sue acrobazie:

pesante calvario

con l’alone orgoglioso della sofferenza

con fallimenti spettacolari

conditi con ira e disperazione

l’insopportabile silenzio degli Dei

la dannazione dei sacerdoti anatemizzati

inferno alcoolico

 

poi uno sforzo convulso: fa come se…

con ambizione isterica cerca di esser’ marito genitore

amorevole parente amico collezionista di antichità

 

impotente va alla deriva perché

aggrapparsi solo a se stesso ci riesce

colui che ruoli interpreta non può esser’

un padre marito amico perché il ruolo è lui stesso

sua eterna compagna è la solitudine intrapresa o no

suo inferno è climatizzato

ed arredato a suo piacimento

qui possono entrare solo gli angeli scomunicati

le sue mura son invisibili quindi inespugnabili

 

suoi amori: i suoi ruoli: esistenza infernale

 

unico modo per essere lui

che possa percorrere un sentiero umano

tra casa

la casa

e l’essere senzatetto

tra il cambiamento la modificazione

e la contemplazione

 

o scompare

nel groviglio delle situazioni conflittuali

euforia depressione

amore sesso ascetismo

 

una situazione risolutiva non ci può essere

perché lo pervade la noia

e dalla noia fugge

ogni fuga porta nuove esperienze

nuove esperienze nuovi peccati

non si può aver la pienezza

senza impunità

 

amore mio non a te

ma a me devo dimostrare

che son capace

e son pronto al sacrificio

e che la mia auto – tortura disperata

non è solo messa in scena

 

(vedi, ne sono orgoglioso

però quanto è desolante

che tu ti senta al sicuro vicino a me

mentre io ho paura –)

 

 

 

 

 

 

 

 

 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap