Balázs F. Attila: Színpad az egész...
Színpad az egész... (Magyar)Színpad az egész...
széthullnak a mondatok, a szerkezet a szavak jelzésszerűen – mint egy éjszakai metropolis fényreklámai villannak: válaszok – kérdések
az amit mondok tényleges mondanivalóm vagy csak a szerep mondatai? a szerep én vagyok mert önmagam játszom szöveggel és szöveg nélkül –
ötvözet mely megszilárdult mielőtt formába öntötték volna
maszkom: meztelenségem a látszatok átlátszó maszkok szeretet szigor hiúság becsvágy alázat és megalázás manír bizalom
istenséget vállalni a bukás vállalása pórusaidba nyal a formálható anyag miközben kezében tart egy formáló erő
teremtő teremtmény első lépése: megtagadja teremtőjét
táltos varázsló: megfogant szerepek virágoznak benne ezeket osztogatja útjain
mutatványai: terhes golgoták a szenvedés büszke glóriájával látványos kudarcok dühvel és kétségbeeséssel fűszerezve istenek elviselhetetlen csendje kiátkozott papok kárhozata alkoholgőzös pokol
aztán görcsös igyekezet: úgy tesz mintha... férj szerető szülő rokon barát régiséggyűjtő próbál lenni hisztériás törekvéssel
tehetetlenül sodródik mert kapaszkodni csak önmagába tud nem lehet apa férj barát ki szerepeket játszik mert a szerep ő maga örökös társa a vállalt vagy nem vállalt magány pokla légkondicionált és kedve szerint berendezett ide csak kiátkozott angyalok léphetnek be falai láthatatlanok ezért bevehetetlenek
szerelmei: szerepei: pokoli létfeltétel
egyetlen lehetőség hogy ő legyen hogy emberi utat járhasson végig az itthon az otthon és az otthontalanság között a változás a változtatás és a szemlélés között
vagy eltűnik ellentétes helyzetek bozótjában eufória depresszió szeretet szex aszkézis
végleges helyzet nem lehet mert belengi az unalom az unalomból menekül minden menekülés új élményeket hoz az újélmények új bűnöket nem lehet büntetlenül teljességet akarni
nem neked szerelmem magamnak kell bebizonyítanom hogy képes vagyok és készen vagyok az áldozatra és hogy kétségbeesett öngyötrésem nem csupán alakítás
(Látod, büszke vagyok rá, pedig mily kétségbeejtő hogy te biztonságban érzed magad mellettem miközben én félek —)
|
È tutta una scena… (Olasz)È tutta una scena…
Le frasi si disintegrano, la struttura le parole indicativamente – balenano come pubblicità luminosa della metropoli notturna: risposte – domande
quel, che dico è effettivamente è ciò, che ho da dire o sono solo le frasi del ruolo? il ruolo sono io perché interpreto me stesso con testo o senza –
lega che si solidifica prima d’esser modellata
mia maschera: la mia nudità le apparenze sono maschere trasparenti amore rigore vanità ambizione umiltà e umiliazione fiducia di maniera
accettare la divinità è accettare il fallimento materiale malleabile ti lecca nei pori mentre una forza modellante ti tiene nelle sue mani
primo passo della creatura del creatore: rinega il proprio creatore
mago fatato: in lui prosperano ruoli concepiti sui suoi sentieri questi distribuisce
le sue acrobazie: pesante calvario con l’alone orgoglioso della sofferenza con fallimenti spettacolari conditi con ira e disperazione l’insopportabile silenzio degli Dei la dannazione dei sacerdoti anatemizzati inferno alcoolico
poi uno sforzo convulso: fa come se… con ambizione isterica cerca di esser’ marito genitore amorevole parente amico collezionista di antichità
impotente va alla deriva perché aggrapparsi solo a se stesso ci riesce colui che ruoli interpreta non può esser’ un padre marito amico perché il ruolo è lui stesso sua eterna compagna è la solitudine intrapresa o no suo inferno è climatizzato ed arredato a suo piacimento qui possono entrare solo gli angeli scomunicati le sue mura son invisibili quindi inespugnabili
suoi amori: i suoi ruoli: esistenza infernale
unico modo per essere lui che possa percorrere un sentiero umano tra casa la casa e l’essere senzatetto tra il cambiamento la modificazione e la contemplazione
o scompare nel groviglio delle situazioni conflittuali euforia depressione amore sesso ascetismo
una situazione risolutiva non ci può essere perché lo pervade la noia e dalla noia fugge ogni fuga porta nuove esperienze nuove esperienze nuovi peccati non si può aver la pienezza senza impunità
amore mio non a te ma a me devo dimostrare che son capace e son pronto al sacrificio e che la mia auto – tortura disperata non è solo messa in scena
(vedi, ne sono orgoglioso però quanto è desolante che tu ti senta al sicuro vicino a me mentre io ho paura –)
|