Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Balázs József: Koportos

Balázs József portréja

Koportos (Magyar)


– Balog – intett neki a brigádvezető –, jöjjön ide.
Balog Mihály a fortyogó kátrányt figyeli, azon gondolkodik, hogy tegyen–e még a tűzre. Egy lépést tesz oldalra, onnan nézi a hordó alját, a felcsapó lángot. Gumicsizmát hord, a térdénél elhasadt a nadrágja, s a térdkalácsa úgy kandikál ki a nadrágból, mint egy sovány ököl. Maga Balog Mihály is sovány ember. Még falubelijei is – akikkel együtt dolgozik – csak Sovány Balognak hívják. Nem szereti, ha így nevezik, szívesebben hallja, ha csak Mihálynak szólítják. A brigádvezető meg csak úgy hívja, hogy Balog.
Megfordul, és csak most veszi észre, hogy beszélni akarnak vele.
– Balog – szólt újra a brigádvezető –, jöjjön ide.
Intett a fejével is, de kerülte a tekintetét: Maga elé nézett, és úgy várta Balog Mihályt. A hordóban egyenletesen fortyogott tovább a kátrány, de egy nagyobb hasáb fát még tett a tűzre. Gyorsan rágyújtott. Az oldalra való biccentése és a gyors rágyújtás egyben azt is jelezte, hogy „rögtön megyek”. A cigarettát két ujja közé fogta, égő végével a tenyere felé, elrejtve tartotta.
– Jöjjön félre – mondja a brigádvezető –, beszélnem kell magával.
– A felesége – s itt hosszabb szünetet tartott – nem volt beteg, amikor eljött otthonról?
A brigádvezető mondata közben Balog Mihály víztől csillogó gumicsizmáját nézte, aztán a kanyarodó út felé fordult.
– Nincs tán itt az asszony? – néz fel Balog, s utána a könyökét a derekához szorítja, és megigazítja a nadrágját.
– Nincs, itt nincs – válaszol a brigádvezető. Már-már mondana ismét valamit, amikor Balog szólal meg újra.
– Azt hittem, utánam jött. A múltkor is mondta, hogy majd elmegyek én hozzád.
A brigádvezető motyogott valamit, bólogatott is, aztán Baloghoz fordult.
– Nézze, Balog, férfiak vagyunk… Itt abbahagyta.
Már maga is csodálkozott, hogy mindig így kezdte, ha hasonlóan a mostani helyzethez, valamit el kellett mondania. „Nézze, Balog, férfiak vagyunk. Nézze, Kis, férfiak vagyunk. Nézze, Nagy, férfiak vagyunk…” Idegennek is érezte kiejteni a száján, soha nem is használta, csak amióta brigádvezető.
„Itt a távirat, menjen Balog Mihályhoz”, mondta egy félórája a csoportvezető. „Küldje haza minél hamarabb…"
A brigádvezető – közepes termetű, haját lelkiismeretesen és gondosan hátrafésülő ember – azt hitte, hamar túl lesz az egészen, „nem olyan nagy dolog ez”. Ez a Balog meg cigány is, vagy afféle, csak nem veszi annyira a szívére.
– Semmi baja nem volt a feleségemnek – válaszol gyorsan Balog, mert eszébe jutott az iménti kérdés. – A feleségem nem abba a faluba való, ahová én, lehet, hogy eltitkolta a baját. A fehérnéppel nem lehet tudni.
– Nem lehet tudni – erősítette meg a brigádvezető.
Ahogy így állt előtte Balog – görbe lábain, megroggyant térddel, nehezen lélegezve –, megsajnálta. Felnézett, majd kinyújtotta a kezét, és letépett egy levelet a lehajló ágról. Nézegette, a markában szorongatta, majd eldobta. Közben – csak egy pillanatra – elfeledkezett arról, hogy miért is jött ide. A kerítés mellől a várost nézte, a piros háztetőket, a kanyarodó utakat.
Ahogy megfordult, Balog még közelebb állt hozzá, mint az imént. A brigádvezetőnek úgy tűnt, hogy elég lenne egy lépés, és összeérne az arcuk. Úgy érezte, most muszáj Balog szemébe néznie. Sovány nyakán az ereket, vékony arcát figyelte. Láthatta, hogy Balog felhúzza a szemöldökét, és ettől egyszerre élni kezdett a sovány ember arca. Balog még közelebb lépett a brigádvezetőhöz.
– Nézze, Balog. A felesége tegnap meghalt.
Balog Mihály leengedte a szemöldökét, arca merevvé és komollyá vált. Ahogy nyelt egyet, száját szorosan összezárta.
– Meghalt?
– Meg.
– Mikor?
– Most táviratoztak. Tegnap.
– A feleségem fiatalabb volt, mint én.
– Maga is fiatal még, Balog…
– Fiatalabb volt, mint én – mondja másodszor is, de hirtelen elhallgat. Elereszti a cigarettavéget, mert már a kezét égette.
– Most mit csináljak?
– Hazamegy. Elintéz mindent. Utána visszajön dolgozni. Adunk majd egy kis segélyt is. Ma van a fizetés, még azt megvárja, azután a többiekkel hazamegy.
A brigádvezető mondana is még valamit, meg nem is. Gondolkozik.
Balog Mihály pedig megfordul, és visszamegy a hordóhoz.
A brigádvezető még utánakiált: – Nyugodtan hagyja abba a munkát, a napját úgyis elszámolják, menjen mosakodni.
„Az asszonynak a múltkor is fodros kötőt vittem haza meg kardigánt – gondolja Balog Mihály. – Felvette mind a kettőt. Amikor a boltban vásároltunk, kezét végighúzta rajta, simogatta.”
Hirtelen arra is gondolt, hogy amíg hazamegy, el ne lopják a kardigánt. Mert az Aladár kabátját ellopták.
Aladárt, a legjobb barátját, akivel Balog Mihály bebarangolta az országot, két hónapja temették el. „A halála előtt ellopták azt a kabátját, amit éppen rá akartak húzni.”
Kénytelen volt odaadni a sajátját, hogy eltemethessék.
Most, hogy a felesége meghalt, egyre többet gondolt Aladárra is. Aladárral megértették, megvédték egymást. „Csak a temetése… Szégyen volt. A temetése szégyen volt. A papon kívül alig voltak.”
Balog Mihálynak kellett lecsavarozni a koporsót, ő segített a sírásóknak, s a koporsó leengedésénél is segédkezett.
„Aladár meghalt, nagyon szegény temetése volt. A feleségének nem volt pénze, a falu temettette el, így mondták. Egy hét múlva már Aladár felesége összeállt valakivel, el is ment a faluból. Pedig rendes ember volt Aladár. Cimbalmozott. Együtt dolgoztunk a betonúton, együtt jártunk az erdőre fáért. Aladár hegedülni is tudott. Olyan hirtelen halt meg; mint a feleségem.”


KiadóHolnap Kiadó, Budapest
Az idézet forrásaKoportos + Magyarok + Fábián Bálint találkozása Istennel 3. kiad. p. 7-10.

Kérjen fordítást!

Ön itt és most kérheti, hogy valaki fordítsa le Önnek (és a világnak) ezt a művet is egy másik nyelvre. Mi eltároljuk a kérését és megmutatjuk mindenkinek, hátha valaki vágyat érez majd, hogy teljesítse azt. De nem ígérhetünk semmit sem ... Ha megadja az e-mail címét is, akkor azonnal értesítést küldünk Önnek, amint elkészült a fordítás.

NyelvKérések+1
Albán
Belarusz
Bolgár
Katalán
Cseh
Dán
Német
Görög
Angol
Eszperantó
Spanyol
Észt
Finn
Francia
Ír
Galego
Ógörög
Horvát
Örmény
Izlandi
Olasz
Latin
Luxemburgi
Litván
Lett
Macedon
Máltai
Holland
Norvég
Provanszál
Portugál
Román
Orosz
Szlovák
Szlovén
Szerb
Svéd
Török
Ukrán
Jiddis

Kérek egy e-mailt, amikor elkészül a fordítás:


minimap