Balla Zsófia: Ünnepet

A nyers idő méretlen tömegében,

ott rejtőzködtem milliárd alakban.

Véletlenbe zártan, hígan-töményen,

sok apró bolygó részecskét belaktam.

Már minden megtörtént, már elkövettem

mindent: jót, rosszat. Amivé leszek.

Másik tudás nyoma rebben a testben.

Van erre szó, de nincs emlékezet.

Ki öröklétre semmiből megéled,

fényre és kínra vált üres sötétet.

A földi élet órája ütött.

Vaktában megfoganják szép szülők.

A megváltás: nemlét után az élet

szűk kapujába ér az újszülött.