Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Balla Zsófia: Elégia

Balla Zsófia portréja

Elégia (Magyar)

Esterházy Péter halálára

Amíg a nyár vizes homokján fönnakad,
gyorsul a hír, zuhan a vég felé.
Eddig azt hittem, örökéletű vagy.
Most mégsem múlik tőled a halál.
Miközben ellépsz, s végképp sorsunkra hagysz,
életed átsző mindent, mielőtt szerteszáll.

Te, kinek minden idegen volt,
amit nemlét itatna át,
most vézna gyorsan tűntél el
a vége-nincs terekben,
úgy, mint árnyak közé a félhold.

Ti, két fiatal férfi, a Péterek -
kilencvenben a Halászcsárda kerek
asztalánál együtt lestük nevetve
Pest fényeit, s hogy a víz mit hoz el
Balassa, Esterházy!
Titeket most milyen dereglye,
milyen folyó visz? Milyen jövő visel?

Hogy itt voltál - magas eget adott.
Könnyebb úgy élni, ha mér egy tekintet.
Okos és könnyed. Kék és szigorú.
Kísér még akkor is, ha ritkán láthatod.
Egy kék pillantástól mindenki magasabb lett.

De végleges a filmen kézmozdulatod,
s az is, amit szálló igéid adnak át.
Cinkos nevetés lapul filmek és sorok mélyén, -
marad-e nekünk nehéz könnyebbségre más?

A vég sosem hívatlan, az ember sose kész.
Bátor méltóság itt példátlan egészen.
Szégyenültünk az elgyűrt szenvedésen.

Itt vagy, nem látlak, itt vagy! Szavaid
még nem szürke, kopott kövek, bárha
épp most tetőz a barát-szaporulat árja...
Nem tudjuk még, újabb karácsonyokra
milyen kéket terít az évek durva sodra.
Hol gyullad nevetés, egy tréfa hol csorog.

S nem értjük, hol van hiányod határa.

Szeretném, hogy a döbbenet
ne takarjon el. Ne temesse be, amit
rólad gondolok. Mert még nem tudom,
a máslét nyitja-e vagy zárja
a nevetséges igazság ablakait. -

Sötét kapaszkodás a búcsúzás,
téged nem fog itt s miközben elejtünk,
ezeren tülekednek, hogy halálodat feléljék.
Hogy most fenti kapukból figyeled,
jólesik, gondolom, ez a nagy sírás-rívás -,
s néha taszít is, ami hízeleg.

Ami mindünkkel közös,
most az esett meg veled.
Hogy itt voltál, az volt nem-evilági,
az volt nekünk kegyelmes,
neked kivételes.

Életed teljes. De mibennünk
semmi se kész.
Ami felfoghatatlan, eltakarja a kilátást.
Nem látom a földről hova mész.



FeltöltőRépás Norbert
KiadóNoran Libro, Budapest
Az idézet forrásaA megrendülés segédigéi, EP 1950 – 2016
Könyvoldal (tól–ig)12-14
Megjelenés ideje

Kérjen fordítást!

Ön itt és most kérheti, hogy valaki fordítsa le Önnek (és a világnak) ezt a művet is egy másik nyelvre. Mi eltároljuk a kérését és megmutatjuk mindenkinek, hátha valaki vágyat érez majd, hogy teljesítse azt. De nem ígérhetünk semmit sem ... Ha megadja az e-mail címét is, akkor azonnal értesítést küldünk Önnek, amint elkészült a fordítás.

NyelvKérések+1
Albán
Belarusz
Bolgár
Katalán
Cseh
Dán
Német
Görög
Angol
Eszperantó
Spanyol
Észt
Finn
Francia
Ír
Galego
Ógörög
Horvát
Izlandi
Olasz
Latin
Luxemburgi
Litván
Lett
Macedon
Máltai
Holland
Norvég
Provanszál
Lengyel
Portugál
Román
Orosz
Szlovén
Szerb
Svéd
Török
Ukrán
Jiddis

Kérek egy e-mailt, amikor elkészül a fordítás:


minimap