Barcsay Ábrahám: A Poétákhoz

Papiroson ugró rendek koholói,

Addig nem lehettek nemzet tanítói,

Míglen egy vagy más láb nyűgözvén versetek,

Fülnek tetsző hangtól üres éneketek.

**

Hát a szív hol vagyon? szökéssel nem nyerik,

Ámbár a battutát sorok-ütve verik.

Ha a képzelődés ragyogó tűkörét

Félretesszük s a hang hódító műszerét;

***

Apolló kórusát hiába dicsérjük,

S Parnasszus tetejét haszontalan mérjük,

Mert a természetben, ami erőltetett,

Kivált ember előtt kedvet nem nyerhetett.