Beöthy László: A búcsúzó szerelem
A búcsúzó szerelem (Magyar)Nincs több, mint két ezredéve, A szerelem itt lakott, Árnyas erdő sűrűjébe’, Patak partján, szép Athénbe’ Kvártélyt mindenütt kapott. Forró vérű ifjak, lányok, Csókra vágyó emberek Közt talált, bármerre járt ott, Otthont a nyilas gyerek.
Ritka napnak szép vendége Most, mint a vándor-madár, Elment tőlünk föl az égbe, Kék, szerelmes messzeségbe, S hozzánk csak vizitbe jár. Férfiaknak száz a dolga, Csak a lány ér rá s szeret, Köztük hát, mihaszna volna Folyton a nyilas gyerek.
Száz év múlva — ez a vége — Nem jő többé idele, Hol az ember felesége Izzad, fárad mint a férje, S egy sem bajlódik vele. Egy se nézi, jó-e, szép-e A kivel köt — üzletet: Nem lesz férj s nő versenyébe’ Nyűg szegény nyilas gyerek.
|
FordításokNémetDer verabschiedende Liebe Mucsi Antal Kérjen fordítást! |