Beöthy László: Poéta Bánat

Mindenkinek jut bánat e világon,

Szegénynek, dúsnak megvan a baja,

S bár hangosabb a koldusok jaja,

Király nyakán is ott feszül a járom.

Ha rosz fogad van és fáj néha-néha,

Vagy elhagyott csalfán a kedvesed,

A buját ép ugy megszenveded,

Légy bár hentes vagy légy — mint én — poéta.

De mig mások sírnak vagy átkozódnak,

Mindent a sorsra, úristenre rónak,

Ha őket bármi aggság, bánat érte:

Mi egyet sirunk, búsulunk is egyet,

De aztán versbe szedjük a keservet

És öt forintot vágunk zsebre érte.