Bella István: Prvi bioskop (Az első mozi Szerb nyelven)

Reflektoroz,
medret váj az éjbe
a szél.
Sárga fényhasáb.
Porszemek, molekulák
– lebegnek benne levelek, ágak.
Kettészeli az éjszakát.
A folyó vásznára vetít
gyors holdat, rudalózó árnyakat.
Fülüket hegyezik,
nézik örökké felhők és kutak.

Hát neked mit mutat?

Ejtőernyőt, zuhanó hajadat,
hátracsukló pőre templomokat,
gyors késeket, villanó arcodat,
kalimpáló kalodát, lábadat –

és magamat, a bedőlt ég alatt.

Reflektira,
vetar u noć korito
kopa.
Žuti snop svetla.
Zrnca prašine, molekule
– u njemu krošnje, grane lepršaju.
Noć preseče.
Na platno reke
brzog meseca projicira i sene.
Uši naroguše,
večni oblaci ih gledaju i sarandže.
 
A tebi šta pokazuje?
 
Padobrana, tvoju pletenicu,
ogoljelu napuklu crkvu,
brze noževe, odsjaj na tvom licu,
klateće klade, tvoju nogu –
 
i ispod srušenog neba glavu moju.