Benő Attila: (bőrönd)

A bőröndben száraz homok,

kövületek, kopott érmék,

fény-szilánkok, hűlt kéznyomok.

Hogyha kotorsz, matatsz benne,

mit az alján találsz, limlom,

megállt percek történelme.

De kinyílhat a zárt doboz,

egy váratlan ütközésben

kiömlik, mit mélye hordoz.

A kéz mozdul, bőrönd lendül

– a szokás már megint markol –,

a könnyedség rád nehezül.

Majd újra gyűl, gyűl a homok,

képszilánkok törmeléke

és a kihűlő kéznyomok.

Suitcase, in it there is dry sand,

petrified stuff, time-worn medals,

light-shards, trace of a searching hand.

If you rummage, fumble in it,

what you'll find are junk and stories

of many a blanked-out minute.

But a locked box may open wide,

when perchance it's knocked about, and

may pour out what had lain inside.

Hand's in motion, the suitcase swings

- once more you are grabbed by habit '-,

and weighed down by the ease of things.

And then again there comes more sand,

more rubble of picture fragments

and fading traces of a hand.