Benő Attila: (csendélet?)
(csendélet?) (Magyar)Mezei virág műanyag vázában. Életfogytiglan. A falon tűnő árnyéka meg-megvillan. Füvek esti illata motoszkál a háttér-repedésekben. Egyszervolt klorofill-ország tája testközeli sárgulásba süllyedt mára. Álarcos idő, nehézléptű senki, adj könnyű színeváltozást neki! Függőleges álom, ne fordulj oly gyorsan vízszintes sorsba!
Száradó virág szára. Hulló lélegzet szárnya. Műanyag váza műanyag virága.
|
(still-life?) (Angol)Wild flowers in a plastic vase. Life sentence. Its transient shadow on the wall glints up again and again. Evening scent of grass fumbles around in background-cracks. One-time chlorophyll-country region has sunk into skin-tight yellow by now. Masked time, heavy-footed nobody, grant it light transcoloration! Vertical dream, don’t turn so fast into horizontal fate!
Stalk of a withering flower. Wings of a falling breath. In its plastic vase plastic plant in a daze.
|