Benő Attila: (natura morta?) ((csendélet?) Olasz nyelven)

Mezei virág

műanyag vázában.

Életfogytiglan.

A falon tűnő árnyéka

meg-megvillan.         

Füvek esti illata         

motoszkál           

a háttér-repedésekben.

Egyszervolt klorofill-ország tája

testközeli sárgulásba

süllyedt mára.

Álarcos idő,

nehézléptű senki,

adj könnyű színeváltozást neki!       

Függőleges álom,

ne fordulj oly gyorsan

vízszintes sorsba!

Száradó

virág

szára.

Hulló

lélegzet          

szárnya.

Műanyag váza

műanyag virága.

Fiore campestre

nel vaso di plastica.

Vita natural durante.

La sua ombra fugace

sulla parete brilla di volta in volta.

Nelle fessure di sfondo

profumo serale

d’erbe si tramesta.

Il paesaggio del paese di clorofilla di una volta

oggi all’improvviso s’è sprofondato

in un colore giallo.

Tempo mascherato,

tu nessuno, dai passi pesanti,

dagli un leggero cambio di colore!

Sogno verticale,

non rivoltarti così presto

in destino orizzontale!

Lo stelo

del fiore

in essicamento.

L’ala

del respiro

cadente.

Fiore di plastica

nel vaso di plastica.