Benő Attila: (hívatlan vendég)

A hívatlan vendég

hirtelen lép be majd,

kopogtatás nélkül.

Természetesen,

alkalmatlan időben.

(Terítetlen asztallal kellene találjon.

Vagy legalább

üres tányérokkal és kiivott poharakkal.)

Addig is

tengek-lengek,

téblábolok.

Ímmel-ámmal,

teszek-veszek,

Félelmeimet rejtem

a sültes tál alá.

És ha eljön

a hívatlan vendég,

amikor a meghívottak elszéledtek,

az ételmaradékos tányérok,

ki nem ivott poharak között

rám talál,

fölényesen végigmér,

és elegáns szótlansággal

elkísér a házam kapujáig,

és tovább,

ha volna még tovább…

Der ungebetene Gast

tritt unversehens herein,

ohne zu klopfen.

Selbstverständlich,

zu ungelegener Zeit.

(Er sollte uns mit ungedecktem Tisch

oder wenigstens

mit leeren Tellern und ausgetrunkenen Gläsern antreffen.)

Bis dahin

friste ich mein Leben,    

treibe mich herum.

Ungern

hantiere ich.

Meine Ӓngste verberge ich

unter den Teller.

Wenn er ankommt,

der ungebetene Gast,

als die Eingeladenen sich zerstreuten,

findet er mich

unter den Speiseresten,

nicht ausgetrunkenen Gläsern,

mustert mich überlegen,

und begleitet mich

mit eleganter Sprachlosigkeit bis zu meiner Haustür

und noch weiter

wenn es  doch ein Weiter gäbe…