Benő Attila: (hívatlan vendég)

A hívatlan vendég

hirtelen lép be majd,

kopogtatás nélkül.

Természetesen,

alkalmatlan időben.

(Terítetlen asztallal kellene találjon.

Vagy legalább

üres tányérokkal és kiivott poharakkal.)

Addig is

tengek-lengek,

téblábolok.

Ímmel-ámmal,

teszek-veszek,

Félelmeimet rejtem

a sültes tál alá.

És ha eljön

a hívatlan vendég,

amikor a meghívottak elszéledtek,

az ételmaradékos tányérok,

ki nem ivott poharak között

rám talál,

fölényesen végigmér,

és elegáns szótlansággal

elkísér a házam kapujáig,

és tovább,

ha volna még tovább…

The unbidden guest

will enter all of a sudden,

without even knocking.

Sure enough,

at inconvenient time.

(He should find me with unlaid table.

Or at least

with empty plates and glasses drunk up.)

Until then

I just potter

and loaf around.

Half-heartedly

do this and that.

I hide my fears

under the meat-plate.

And if one day

the unbidden guest comes

after all the invited have left,

among plates with leftover food,

glasses not drunk up,

- he’ll find me,

he’ll stare at me haughtily,

and with noble taciturnity

he’ll see me out to the gate of my house

and further,

if there were any further…