Benő Attila: (macchia di neve) ((hófolt) Olasz nyelven)

A megmaradt hófolton nézem
a verebek megmaradt lábnyomát,
meg a cipősarkok emlékezetét.
Itt-ott egy-egy süllyedő ázott ág.
 
A nap közelít, és a lassú olvadásban
valamennyi alakzat elmosódik végleg.
 
Mintha tavasz lenne. Felejtek, és élek.

Guardo sulla restante macchia di neve
dai piedi dei passeri lasciate orme,
e la memoria dei tacchi delle scarpe.
Qua e là qualche ramo bagnato s’affonda.
 
Il sole s’avvicina, nel lento disgelo tutte
le formazioni si dissolvono definitivamente.
 
Come se fosse primavera. Dimentico, e vivo.