Benő Attila: (lélegeztető évek)

Az évek

pára-könnyűvé,

majdnem átlátszóvá tettek.

Belélegezlek,

kilélegzel.

Ha szűkül a tér,

zihálásaidban fogyatkozom,

levegő-kapkodásaimban sodródsz.

Olykor arra gondolsz,

ha visszatartanád magad,

mint a gázkamrába zártak,

fuldokolnánk-e hallgatag?

Gli anni

ti hanno resa leggera

come il vapore, quasi trasparente.

Ti aspiro,

mi espiri.

Se si restringe lo spazio,

esaurisco nel tuo affanno,

vieni trascinata nel mio annaspare dietro l’aria.

A volte pensi,

se trattenendoti,

come i rinchiusi nella camera a gas,

potremmo soffocarci silenziosamente?