Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Hírek

Benő Attila: (when the sun didn’t rise) ((mikor nem kelt fel a nap) Angol nyelven)

Benő Attila portréja

(mikor nem kelt fel a nap) (Magyar)

Azon a reggel, mikor nem kelt fel a nap,
az első óra csak várakozás volt, tömény csend.
Talán csak késik… Talán még éjszaka van,
vagy rosszul járnak az órák odakint, idebent.

Majd találgatni kezdted a sorsod:
teljes napfogyatkozás lehet
(bár nem jelezték a csillagjósok),
vagy rejti a napot előled
valami sűrű fekete ködfátyol.
Meglehet csak álom az egész:
reggel a kerted újra fényben lángol.

Válasz, áltatás és bizonyság nélkül
vártad, hajnallá tisztuljon a konok rengeteg,
de a délelőtt komorlott, sötétült,
és nem akart oszlani az éj, fakó szöveted,
és minden reggeli szokásod elévült.

                         *

Azon a délelőtt fölment az ára
a kenyérnek és a bizalomnak,
az elmenőkről, a maradókról beszéltek,
és arról, hogy lesz-e még holnap,
a tünékeny előjelekről
(melyek oly világosak utólag).

Naptalan volt a dél és a délután.
Merre süllyedt dél meg észak?
Lehajtott fejjel álltak a tarlón
a napraforgók egész nap.

Mesterséges fényben vártak
a tücskök és a fűszálak.
Nőtt az ágak napfény-szomja,
de csak sötét aszály áradt.

Miféle veremből néztél a magasba,
hogy csak sötét folt-foszlány volt az ég,
könnyedén eltékozolható,
és minden emlék kihűlt tartozék?

                          *

Nappali sötétben égtek a lámpák.
A méhek a fényt mindhiába várták.
Látnokok, mágusok dadogtak, hebegtek.
Hova süllyedtek a derengő kezdetek?

Kavicsok közt kerested a rejtelmet;
a fákon csak fekete alma termett.

Száraz nádszálakat zörrentett a szél.
Meddig kanyarog, ki sötétben útra kél?

Föllélegeztek a késő esti temetők,
a felhők fölötted: fekete gyolcslepedők.

Gondoltad: lehetne még másnap.
Hogyha már nem neked, másnak.
Túllapoztál volna a testeden,
de a fény a lapszélen se rebben.

                         *

Aztán színekre pirkadtak a tárgyak.
Mégis eljött éles fényekkel a reggel.
A fáid új világosságban álltak.
Más-világot érintettél a szemeddel.



FeltöltőBenő Eszter
KiadóErdélyi Híradó
Az idézet forrásaA kórus és a kutyák
Könyvoldal (tól–ig)23-24
Megjelenés ideje

(when the sun didn’t rise) (Angol)

The morning of the day the sun refused to rise
the first hour was just awaiting time, dense stillness.
It may only be late… It may still be the night,
or clocks don’t show the proper time in here, out there.

Then you started to guess about your fate:
perhaps it may be a total eclipse,
(though astrologers didn’t forecast it straight),
or the sun is just hidden from you
by some thick black blanket of haze.
Perhaps it all may just be a dream:
in morning sun your garden will again blaze.

Without any answer, pretence or proof
you waited for the stubborn thickness to dawn,
but the morning was so dismal, sombre gloom,
the night, your pallid texture, would not break up,
and all your morning habits are void, doomed.

*

That morning the prices of
bread and trust went up,
the leaving, the remaining were mentioned,
and tomorrow – is there yet one?
there were evanescent omens,
(which are all so clear later on).

Sunless was the noon and the afternoon.
Where did south and north sink?
With their heads turned down there stood
sunflowers all day long on stubble-fields.

In artificial light there were
crickets, blades of grass waiting near.
Sun-thirst of branches grew stronger,
but only sinister drought poured.

From what sort of a pit did you look up high
that the sky was just a dark stain-shred,
so very easy to squander,
and all memories are accessories grown cold?

*

Lamps were on in the dark of the day.
Bees were hoping for the light in vain.
Prophets, magi stammered and stuttered.
Where had dawning set outs gone under?

You tried to find the secret among pebbles;
trees on their branches grew only black apples .

Gusts of wind were rustling dry broken reeds.
How long do they ramble, whose road in dark leads?

The late-night cemeteries could breathe relieved,
the clouds above you high: black fine-linen sheets.

You thought: there could still be a day after.
And if not for you, for someone other.
You’d have skimmed through your body,
but no flickering light even on the margins of pages.

*

Then things got coloured by daybreak.
Morning still arrived with its sharp lights.
Your trees stood in this new brightness.
You touched an-other world with your eyes.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásaN. U. K.

minimap