Benő Attila: Millstein (Millstein Angol nyelven)

A túlságosan hallgatag,
önérzetes visszafogottság.
Bajtársainak egy balgatag.
Annak, aki lát:
sejtelmes világ.
Rejtőzködő borongás,
visszafogott ragyogás.
 
Zöld szemében
egyszervolt házak állnak,
kiolthatatlan,
élénk otthoni tájak.
 
Átnézne a monoton órákon
mint egy újabb rémálmon
– kötéltáncos billenő világon
 
Éjjel, álmában többeket zavar
összevissza beszél,
egy ismeretlen, holt nyelven szaval.
 
Teleholdkor az ágyából felkel,
és elindul csukott szemmel
megküzdeni a valós rémekkel.
 
Nappal szinte senkihez se szól.
Csak a Diákkal beszél olykor.
 
Készül elmondani neki,
hogy az Ádám név földet jelent.
Földet, mely elporlad,
elsüllyed, és újra megjelen.
 
 
 

Excessive his reticence
proud with moderation.
Comrades think he's lacking sense.
For those who see:
world mystery.
He’s lurking murkiness
and held-in radiance.
 
In his green eyes
the "once-were" houses stand,
inextinguishable vistas of
of vivid motherland.
 
He'd look past hours humdrum seeming,
like through some new horror dreaming
- tight-rope dancer whose world's leaning.
 
Many a one he bothers through the nights,
he's talking gibberish,
and in some unknown dead tongue he recites.
 
By full moon he rises from his bed,
eyes closed, he starts off, goes ahead
to tackle horrors real and dread.
 
He speaks mostly to no one by the day,
though at times to Deák he may.
 
He is preparing to tell him,
that "earth" is the Adam name's meaning.
Earth, which moulders away,
then sink, is reappearing.