Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Bencz Boldizsár: Schwartzbrot (Fekete kenyér Német nyelven)

Fekete kenyér (Magyar)

Legszentebb csókja is proletár csók volt

nyelvén a szép igéket úgy rombolta

széjjel az élet,

mint vérében a néha belezengő gyönyört

a csorbán skálázó éh-halál.

 

Mert mit ért, hogy kihujjázó vágyaiból

aszott asszonya az élet partjára szülte

szürke gyermekét, mikor

minden halottaknapján

az egyre több és több kölyöksirra

virág se tellett.

 

S zarándok útja is csak ajtótól ajtóig vitt

nyakán a kulturált világ bádog számlapjával

sirni se ért rá s már a századik

meddő kilincsröl zaklatták odébb a Kherubok.

 

Megkuszált lelke visszazárult,

bujdosott tovább az emberrengetegben

s bágyadtan feszülő mámora

felhörgő megadással napról-napra

közelebb részegítette a temetőhöz.

 

Rángó zokogással, mint gazdagok

kezéből kihullott véres korbács

keselyű arcok gúnyos vijjogása közt

hány száz estén omlott le éhen

az ucca kövezetén

szegény.

 

S konokul, szájbiggyesztve ezer

kikent-fent nőstény-cicoma

pfujjózva surrant tova

a görcsberándult élő hulla mellett.

 

Az ezerholdasok pedig, noha tellett,

undorral rendőrt hívtak,

el takarittaták a gyalázatfoltot

s a rendőrnek, mert igen szépen szalutált,

fejedelmi borravalót adtak.

 

S jött egy vastalicskás topprongy,

tarisznyájának fájó mélyébe kotort,

valamit adott s hogy mi volt

megse nézte szegény,

csak odahaza az asztalon

holt asszonya megkékült arca mellett koppant:

a fekete kenyér

 

 



FeltöltőMucsi Antal
Az idézet forrásaInternet

Schwartzbrot (Német)

Sein heiligster Kuss war auch proletarischer,

es verdarb das schönste Wort auf seine Zunge

über das Leben,

wie die Freude, die oft in ihn Blut widerhallte,

das Ausmass von dem Hunger und Tod.

 

Denn was nützte, dass von senem Lustausbrüchen

seine dürre Frau an dem Ufer des Lebens gebar

ihre grauen Kinder, wenn

an jeden Tag der Toten

auf immer mehr Kindergräber,

für die Blumen nicht reichte.

 

Und die Pilgerreise führte ihn nur von Tür zu Tür,

um den Hals mit der Blechziffer der kultivierten Welt

er konnte gar nicht mehr weinen, wenn von den

Hunderten kargen Türgriff die Cherubim wegjagten.

 

Seine verstrickte Seele schloss sich,

er versteckte sich weiter in der Menschenmenge

und den trägen und angespannten Rausch

mit einer brüllenden Unterwerfung, Tag

für Tag fuhr er berauscht näher zum Friedhof.

 

Mit zupfendem Schluchzen wie reiche Leute

eine blutige Peitsche fiel aus seiner Hand

beim spöttischen Kreischen der Geiergesichter

an wie vielen Abenden ist er schon von Hunger

zusammenbrach am Strassenrand,

der Armer.

 

Verstockte Tausende von Einfaltspinsel

mit bemalten weiblichen reizen

empört stotterten davon,

neben der verkrampften lebenden Leiche.

 

Und die tausend Morgner, obwohl genug Platz war,

angewidert riefen die Polizei,

die haben den Schandfleck sofort beseitigt

‘d an den Polizisten, weil er sehr schön gegrüsst hat,

einem fürstlichen Trinkgeld gaben.

 

 

Und da kam ein Pomadenhengst mit Blechkarre,

pult sich in die schmerzhaften Tiefen seiner Tasche,

er gab etwas doch was es war,

er sah es nicht mal an,

nur daheim, wenn auf den Tisch war,

klopfte, neben das blaue Gesicht seiner toten Frau:

Das trockene Schwarzbrot.

 

 



FeltöltőJakus Laura 1.
Az idézet forrásasaját mű

minimap