Bencz Boldizsár: Mostoha délibáb
Mostoha délibáb (Magyar)Dörömbölő ormokon mind feljebb és feljebb dübörgött a jaj! s akkor találkozott önmagával az ember testvérszeretete élettelen időben és térben. Itt is, valahol amott is vályog tanyáján millió asszony énekelte térden hajótört imáját hontalan misébe, mig a természet véres koszorúját fonta gyalázatfoltos nimbusszá ki tudja hány, egymásra dühödt emberőrült homlokán . . .
Aztán pergett minden tovább, csak a délibáb öntött furcsa szint és bandzsítva vetítette vissza a távolba vesző karmazsint. Itt is, valahol amott is torz arcok vigyorogtak a visszfényben és a szélben összesöpört jajok ölelkeztek szent szolidaritással a fájdalommal: Testvér! — és újból felváltotta posztján a zubogó csöndet a hurrá és a harci előre. Ki kérdezte akkor; ki halt meg? Ki kérdezte; ki maradt el? ki érezte, hogy nem fenyvesekből zugó szél az ami barázdálja homlokát és ki érezte akkor, hogy él a feltoporzékolt káoszban, hogy szenved és szenvedést lát és szemének vak hályogán az a vörös pont nem a Nap-korong, hanem vércsöpp, meleg és piros, életet leállító szemafor-tilos emberi vércsöpp.
És elbukó hodályokat úsztatott a mi szent és mostoha délibábunk, sírunk, zokogunk, nagyon sokszor fájunk, néha szeretünk néha nagyon sokszor nomádként járunk és vissza sose térünk, mert ahová lépünk felajzott űrben és térben összesöpört jajok ölelkeznek szent szolidaritással a fájdalommal és igy szólítják egymást: Testvér!
Ezer hajtású nemzetatyám fiai ott lesz majd megértés a hullámzó fényárban, hol százszor tiport béke, s ezerszer gyűlölt szeretet bomlik majd dús porzóju közös nemzeti csókká . . .
|
Kérjen fordítást! |
![[Video]](https://www.magyarulbabelben.net/images/movies.png "Video!"){kind=small}
