Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Bene Zoltán: Keskeny határ

Bene Zoltán portréja

Keskeny határ (Magyar)

Kátó Sándornak

A gyógymód lényege, hogy egy különleges növény teliholdas éjfélkor leszakított leveleit kell porrá zúzni rézmozsárban, majd az így keletkezett port a nyelv alatt elolvasztani, tudniillik ezekben a levelekben csodatévő anyagok halmozódnak föl, melyek a nyelv alól egyenesen azon sejtekbe épülnek be, ahol szükség van rájuk. Ehhez társult a gyógynövényfőzet, aminek sosem tudta meg az összetételét. Szomor Zsolt mégis elfogadta a kúrát, mert csodára vágyott és éhezte a varázslatot. Ennél fogva ki is gyógyult a hetek óta húzódó makacs orrfolyásból, s imígyen megerősödve testben és lélekben, nekivághatott a csepűrágókkal a szórványnak.
            A csepűrágók ugyanis a szórványhoz tartottak, hogy egy szívhez szóló színművet mutassanak be ott, ahol hitük szerint kincs a veszendőben lévő anyanyelvi szó és szent a hazafiúi / honleányi érzelem. Tenyerükön hordozták magukkal eme színjátékot, felosztották egymás között, ki-ki egy-egy szerepnyi darabkáját vitte vigyázva, óvatosan, amiképpen édes terhet szokás. És Szomor Zsolt beült a csepűrágók mikrobuszába és együtt nevetett velük. Testvéri érzések szakadtak ki belőle és potyogtak a lába elé, mint hólabdák a faágakról, és lepotyogván szétolvadoztak a busz padlatán, szétpárologtak utasterében, hogy az összetartozás melegével töltsék ki azt serényen…
Elérkezvén egy határhoz, a csepűrágók és Szomor Zsolt átnyújtották útleveleiket a határ őreinek, először a hazaiaknak, akik végignézték, végigtapogatták az okmányokat, aztán a külföldieknek. A külhoni határfelügyelők szinte pillantást sem vetettek az iratokra, csak pecsétet nyomtak beléjük, s már engedték is tovább Szomor Zsoltot és a csepűrágókat egyaránt. Szomor Zsolt évekkel korábbi emlékeinek ellentmondva nem kérdeztek semmit, nem kutakodtak, nem otrombáskodtak, nem kekeckedtek, nem várakoztatták meg az áthaladókat, nem néztek rájuk szúrósan. Ellenben mosolyogtak, jó utat kívántak és integettek. A határ mintha megvékonyodott, elkeskenyedett volna. Beszélték, hogy a következő esztendőben már útlevél sem kell majd az átlépéséhez, és Szomor Zsolt hitte, hogy ez igaz lehet, s kebelében az ország- és nemzetegyesítőket jellemző jellegzetes büszkeség emelgette a fejét.
            A csepűrágók a szöveget mondták össze, a dráma pillangó gyanánt libbent szájról szájra. Szomor Zsolt álmatagon hallgatott. Az út szépen, szelíden futott alattuk, nem okozott nehézséget, nem tette próbára sem a sofőr türelmét, ügyességét, sem a rugókat (mint tette volna néhány évvel korábban). A kerekek simán futottak, nem döccentek kátyúkba, nem történt semmi baj, semmi kellemetlenség. Csak az utolsó szakasz bizonyult gorombának, mikor már csaknem elérkeztek úti céljukhoz, az Isten háta mögé egy kicsit balra.
            Ők azonban éppen oda vágyakoztak, s vágyuk beteljesedvén a csepűrágók birtokba vették a téli hideg dacára fűtetlen közösségi házat, hogy felállítsák díszleteiket, s közben gyomruk mind apróbbra zsugorodjék a nemes izgalomtól. Mire elérkezett a kitűzött idő, a kettőszáznál alig több lelket számláló, az Isten háta mögött elhelyezkedő falu aprajának és nagyjának jelentős hányada, mintegy száz személy szorongott a teremben, s még ennyien sem tudták otthonossá lehelni. A csepűrágók nekiálltak a szórakoztatásnak, azaz a magukkal hozott, lelkük tüzénél melengetett, szívük vérében fürdetett színdarabba kezdtek. A falu népe, amely az Istennek legfeljebb a hátát, de sohasem az orcáját láthatta, szóval ez a nyomorúságra választott népség figyelt, fülelt, vizslatott. Volt, aki nem értette a színjátékot, mert nem beszélte a nyelvet, amelyet a csepűrágók használtak, tudniillik az Isten háta mögé szorult faluban igen vegyes nemzetiségű lakosság élt. Akadt olyan is, aki azért nem érthette a színházat, mert az évtizedek hosszú során át végzett nehéz munka verejtékével együtt elpárolgott belőle a megértés és a műélvezet képessége is. És olyanról is beszámolhatna az első padsorban kucorgó, ámuldozó Szomor Zsolt, aki nem értette ugyan a színészek ajándékát, mégis megélt minden egyes mondatot, mozdulatot.
Figyelt mindenki, a maga módján odaadóan figyelt. Olykor kimentek, tán a dolgukat végezni, tán egy felest benyelni a sarki kocsmában, egy-egy gyerek fel-felsírt, a kizárólag a többségi nyelvet beszélőknek a kisebbségi (szórvány-) nyelvet is bírók duruzsolva tolmácsoltak; időnként nevettek, ahol nem került nevetnivaló és sírtak, ahol nem volt sírnivaló – mindettől függetlenül az előadás mégis haladt a végkifejlet felé. Gördült a maga útján, akár kavics a domboldalon. És rendben elérkezett a tapshoz, a virágokhoz, a hajlongáshoz. Ahogyan kell, éppen úgy.
            Szomor Zsolt elszorult torokkal ült megdermedt fenekén. Ült és figyelt. Szívébe alázat költözött, torkába gombóc. Mögötte egy asszony az anyjával azon a nyelven sutyorgott, amit Szomor Zsolt és a csepűrágók használtak, tehát ezen asszony az anyjával a célközönséghez tartozott: részei valának a szórványnak. De ugyanezen asszony a gyermekéhez már a többség szavaival szólt, ahogyan a férjéhez. Ám a gyermek és a férj is eljött. Becsülettel végigülték a színdarabot, nem értették, de nézték ­– és Szomor Zsoltnak ettől könny szökött a szemébe. Újra azt érezte, hogy elvékonyult az a határ és két egymástól elvadított nép közel került egymáshoz és az Úristenhez, s talán egyszer, talán hamarosan a Mindenható orcája is diadalmasan fényeskedik majd ezen a tájon. És nem gondolta Szomor Zsolt, hogy ezen gondolata merő pátosz és hamisság. A helyzet az, hogy éppen az ellenkezőjét gondolta. És ettől melegség töltötte el a jéghideg teremben, s látta, hogy a csepűrágók sem fáznak lenge jelmezeikben. És értette már, miért.



FeltöltőGJ
KiadóTiszatáj Alapítvány
Az idézet forrásaTiszatáj 2007/6.
Könyvoldal (tól–ig)21-22
Megjelenés ideje

Kérjen fordítást!

Ön itt és most kérheti, hogy valaki fordítsa le Önnek (és a világnak) ezt a művet is egy másik nyelvre. Mi eltároljuk a kérését és megmutatjuk mindenkinek, hátha valaki vágyat érez majd, hogy teljesítse azt. De nem ígérhetünk semmit sem ... Ha megadja az e-mail címét is, akkor azonnal értesítést küldünk Önnek, amint elkészült a fordítás.

NyelvKérések+1
Albán
Belarusz
Bolgár
Katalán
Cseh
Dán
Német
Görög
Eszperantó
Spanyol
Észt
Finn
Francia
Ír
Galego
Ógörög
Horvát
Örmény
Izlandi
Olasz
Latin
Luxemburgi
Litván
Lett
Macedon
Máltai
Holland
Norvég
Provanszál
Lengyel
Portugál
Román
Orosz
Szlovák
Szlovén
Szerb
Svéd
Török
Ukrán
Jiddis

Kérek egy e-mailt, amikor elkészül a fordítás:


minimap