A fordító (Magyar)
Belép a versbe. Szikla. Összezárul
mögötte, kővé lesz ő maga is.
A csontok celláiba és az ívek
árkádjaiba lassan beszívódik.
De míg ő megfagy, átforrósodik
körötte az anyag, végül megolvad,
és az izzzó magmából kivirágzik
egy új alakzat: sivatagi rózsa.
Ő maga pedig a kőből a kőbe
csukódik, feltámad, megsemmisül
azon az úton, mely testén keresztül
vezet át a teljesből az egészbe.
Az idézet forrása | Beney Zsuzsa: Tükör, Argumentum Kiadó (előkészületben) |
|
Il traduttore (Olasz)
Entra nella poesia. Roccia. Dietro di lui si richiude, lui stesso diventerà pietra. Vien assorbito lentamente dalle cellule delle ossa e negli archi delle arcate. Ma mentre lui si congela, intorno a lui il materiale s’arroventa, infine si scioglie, e dalla magma incandescente fiorisce una nuova forma: la rosa del deserto. Lui stesso invece di pietra in pietra si chiude, risorge, s’annienta su quella strada, che attraversa il suo corpo porta dal completo sino all’intero.
|