Beney Zsuzsa: Ik sta (Állok… Holland nyelven)

Állok a nyitott ajtóban, hideg
árad be, érdes ég, már évek óta
a legutolsónak hitt őszi éj.
A legutolsónak hitt búcsúzás.

A szél köd és felhőtorlaszokat
emel a csillagok elé. Sötét van,
de fehér és szürke és köd-sötét.
Úgy mint a régi képeken a lelkek

mozdul, forog, örvénylik ami van..
Isten, ha vagy, mért nem gyujtasz világot?
Isten, ha lennél, nem hagynál magamra
ezen az első téli éjszakán.

Ik sta in de open deur, de kilte stroomt
naar binnen, een ruwe hemel, de herfstnacht
die ik de laatste denk, al jaren.
Het laatste afscheid, denk ik al jaren.

De wind verheft stapels van wolken
en van mist voor de sterren. Het is donker,
maar wit en grijs, het donker van de mist.
Zoals zielen op de oude schilderijen,

beweegt, draait en kolkt alles wat bestaat.
God, als je bent, waarom ontsteek je geen licht?
God, als je zou zijn, liet je me toch niet
alleen op deze eerste winternacht.