Ez az oldal sütiket használ

A portál felületén sütiket (cookies) használ, vagyis a rendszer adatokat tárol az Ön böngészőjében. A sütik személyek azonosítására nem alkalmasak, szolgáltatásaink biztosításához szükségesek. Az oldal használatával Ön beleegyezik a sütik használatába.

Benjámin László: Sotto la nevicata (A hóesésben Olasz nyelven)

Benjámin László portréja
Cikos Ibolja portréja

Vissza a fordító lapjára

A hóesésben (Magyar)

Késő éjjel mentem haza
  a hóesésben.
Kívülem egy lélek sem járt már
  a Béke téren.
 
De nem! A téren két szerelmes
  állt összebújva.
Hajukat a goromba évszak
  hóval befújta.
 
Ölelték egymást önfeledten,
  nem vettek észre.
Nem néztek hóra, szélre sem, csak
  egymás szemébe.
 
Fehér volt már a tér egészen,
  de körülöttük
kör támadt, – a hulló pihéket
  felfogta testük.
 
Szerelem, ifjúság varázs-
  körében álltak;
tovább siettem – meg ne törjön
  a szép varázslat.
 
Kívántam nekik ott magamban
  sok földi szépet
s hogy életük ne háborítsák
  haragos évek
 
és akkor is így nézzenek még
  egymás szemébe,
mikor a tél végképp befesti
  hajukat fehérre.



FeltöltőP. T.
Az idézet forrásahttp://verspatika.wordpress.com

Sotto la nevicata (Olasz)

Tornavo a casa sotto nevicata,
a tarda notte.
Oltre a me, non un’anima viva
sulla Piazza della pace.

Ma no! Sulla piazza due innamorati
stavano avvinghiati.
L’inverno rigido coprì con la neve
i loro capelli.

Si tenevano stretti, estasiati,
non mi avevan’ notato.
Non badarono al vento alla neve,
guardarono l‘uno l’altro.

La piazza era tutta bianca
intorno a loro,
e nel cerchio la neve aveva
coperto il loro corpo.

Fermi nel cerchio magico
della gioventù e dell’amore;
per non rompere l’idillio,
passai oltre velocemente.

Dentro di me augurai a loro
tanta bontà terrena,
che anni tempestosi non
tormentino la loro vita.

Che potessero continuare
a guardarsi negli occhi,
anche quando la neve avrà
imbiancato i loro capelli.
 



FeltöltőCikos Ibolja
Az idézet forrásasaját

minimap