Berda József: L’urlo ubriaco (Részeg sikoltás Olasz nyelven)

Alleluja! csurog a tavasz.
És leárad bennem a Végtelenség.
A mezők, íme, már elindultak
a holnapi utópiák felé.
Ó!
mennyire visszaadtam magam – magamnak!
Most azt is elfelejtem, hogy
a kérdőjeles borzalmak folytatása vagyok.
Ó szent, szent, szent az Élet!
végignevet rajtam a nap és
a kicsattant rügyek
részeg duhajra perdítenek.
Most, most nagyon szeretnék
hinni valamiben,
ami nincsen talán.
Halihó!
hinni a bennem feltámadt
és bennem meghalt
bitangszép fiatalságban!

Alleluia! Gronda la primavera.
E dentro di me defluisce l’Infinito.
Ecco, i campi si son già avviati
verso le utopie di domani.
Oh!
quanto mi son dato indietro  – a me stesso!
0r’ dimentico perfino, che
io sia la continuazione degli orrori discutibili.
O! Santa, santa, santa è la Vita!
mi deride il sole
i germogli prorompenti
m’invogliano alla baldoria ubriaca.
Ora, ora vorrei tanto
credere in qualcosa, che
forse neppure esiste.
Evviva!
credere in, dentro di me risorta
e dentro di me defunta,
impunitamente bella gioventù!