Bernát Gáspár: Alföldi népdal

Harmat csillog a rózsa-levelen,

Bánat fekszik az én bús lelkemen,

Te tudod csak édes jó istenem,

Éjjel-nappal, hogy én mért könyezem.

Reggel korán és hűs estalkonyon

Andalgok a csendes Tiszaparton,

Bésirom a habokba könyeim,

Hogy igy tán enyhülnek keserveim.

Honvéd, honvéd! lelkemnek mindene

Te vagy szivem édes-bús gyötrelme,

Imáim közt érted szent hála kél,

Mert szeretett hazádért vérezél.

Ott hol vitéz őseidnek vére

Omlott a szabadság szent földére:

A virágzó völgyeken s halmokon

Bús szellő leng a sírvirágokon.

Isten veled hősök unokája!

Legyen hazád nyugalom hazája!

Örökzöld viruljon sirhalmodon,

Hol érted s hazádért imádkozom.