Cím nélkül (Magyar)
Eljöttél.
Foghattam a kezed, meleg és biztató tenyered hagyta, hogy belesimuljak, elfogadva magunkat.
Hallgathattalak, meleg és biztató hangod körülölelt, védve idegen és hideg hangok dermesztő zajától.
Nézhettelek, meleg és biztató pillantásod a végtelent álmodta, így térből és időből kilépve lelkeink kettős-spirálja építhette önmagát.
Elmentél.
Tapogatok süketen és vakon. Fáj, ahogy lélekspirál testet öltve széthasadt.
Feltöltő | Bandi András |
Az idézet forrása | http://alak-art.hu/alak-art-vers/cim-nelkuel-0 |
|
Untitled (Angol)
You came.
I could hold your hand,
your warm and encouraging palm
allowed me to nestle into it
in mutual acceptance.
I could listen to you,
your warm and encouraging voice
embraced me, protected me from
the chill of alien cold voices.
I could watch you
your warm and encouraging glance
dreamt the infinite,
so that exiting time and space
the double helix of our souls
could build itself.
You left.
I prod about deafly, blindly.
It hurts how the helix of our souls,
whilst materialising, had split apart.
|