Borbély Szilárd: Királyok hajdani kertje

KEZDETVERS

lehulló csillag nyomában lobban fel
a láng a holdtalan éjben a hangta-
lan kövek között születik meg a
szellő a dermedt levegőt megrez-
zenti a szó a halkan susogó szárny-
suhogás zizegése túl a hegyeken a
távoli tengereken túlról közelít a
gondolatnál sebesebb emlékétől
fényesebb angyal két szárnycsúcsa
között feszülve a szempillák lassú
verdesése mögül a sehovásem mé-
lyedő tekintet néz előtte nincs utána
sincs benne az angyal hullása a
mélybe zuhogó neszező hang fel-
emelkedése betölti a helyet moz-
dítja a derengő csillagot a lendülő
tengereket a hullámzó levegőt telíti
tapinthatóvá a láthatatlan hosszan-
formálódó beszéd szólal meg a
mindenkori kezdetben