Borbély Szilárd: Il miracolo di Taub Eizik (Taub Eizik csodája Olasz nyelven)

Amikor a kállói haszidok
napok óta tolongtak a vagonokban,
és már nem voltak sem dühösek,
 
és már nem is sírtak, csak
imádkoztak, majd fáradtan
mormoltak, a rabbijuk ima
 
közben egyszer csak felkiáltott.
Aztán elájult. Amikor magához
tért, azt mondta, egy vékony,
 
szakállas alak jelent meg neki.
Erősen torkon ragadta, és azt
súgta a fülébe, hogy szent a hely,
 
ahol majd újra megjelenik neki.
Egy nap a vonat megállt. Hosszú
rámpán vonultak, a halálosan el-
 
csigázott csapatban ott lépdelt az
Öreg, aki látta még a Szentet, és
a kállói haszidok tudták, hogy
 
mellette ott vonult Ő. Eckardt
Unterscharführer magyarul
szólt hozzájuk, mintha otthon
 
volnának. Majd a szelektálást
végző tiszt előtt bal felé tért el
övéivel Taub Eizik, a Szent.
 
 

Quando, i hasidi di Kálló, ormai da
diversi giorni s’accalcavano nei vagoni,
non erano più nemmeno furibondi,
 
avevano smesso perfino a piangere,
pregavano soltanto, farfugliavano
stancamente, nel mezzo della loro
 
preghiera il loro rabbino emise un                             
grido. Poi svenne. Quando si riprese
disse che gli era apparso uno smilzo
 
individuo barbuto. L’uomo l’aveva
afferrato fortemente alla gola e gli
aveva sussurrato nell’orecchio, che
 
dove un giorno gli sarebbe apparso
di nuovo, era un luogo sacro. Un giorno
il treno si fermò. Marciarono su una
 
rampa lunga, il Vecchio, colui che vide
il santo, camminava tra la torma di gente
spossata e i hasidi di Kálló sapevano,
 
che anche Lui camminava al suo
fianco. Il sergente Eckhard rivolse
loro la parola in ungherese, come se
 
fossero a casa loro. Poi davanti
l’ufficiale selezionatore, Taub Eizik,
il Santo, con i suoi, si voltò a sinistra.