Borbély Szilárd: Végső Dolgok. Az Örökké-valóság.

A pára csap fel így a téli tájban,
a könnyű füst a gázkazános házban.
A hegyoldalban ortodox temető
vakít a napsütésben, mint a kő,

mely izzott, ahogy a tűzben
az olvadt érc forrong az üstben.
A délután így kezdett esni,
mint némely angyal a resti

előtt a pocsolyába dőlve
várt potya piára, könnyű nőre.
Míg messze, a külkerületekbe’
elmúlt az idő egyszer s mindörökre,

mert ott volt az Utolsó Ítélet,
egymást taposták a sok keresztények.
A pogányok pedig csak itták a kólát
egy kocsmában, úgy hívják: Örökkévalóság.