Bozzay Pál: Die Eule (A bagoly Német nyelven)
A bagoly (Magyar)Én mindig komoly madár voltam, Bár néha dévaj és hamis; A metafizikát tanultam, Értek a politikához is. A misztikus dolgokba, néha Bele ütöm az orromat, S olyan leszek, mint egy próféta, Mindenki féli szavamat. Én kiáltom: kuvik, kuvik, S mindenki fél és elbúvik…
A magányosságot nagyon szeretem, Bár nem bánt melankólia; A világhoz vagyok idegen, Lelkemben nincs harmónia. Hangtól, zörejtől nagyon félek, Ön-árnyékomtól rettegek; Azt gondolom, rólam beszélnek Az erdők és a fellegek. Én kiáltom: kuvik, kuvik, Bölcs, ki a világtól búvik.
|
Die Eule (Német)Ich war immer ein ernster Vogel, obwohl manchmal schalkhaft und falsch in Metaphysik, hohe Kogel in der Politik grottenfalsch. Manchmal zu den mystischen Dingen, ich sage meine Meinung dort, manchmal wird mich als Prophet finden, alle haben Angst vor meinem Wort. Ich schreie wie ein Totenvogel und haben Angst wie von Brodel. …
Die Einsamkeit habe ich sehr gern, doch melancholisch bin ich nicht; ich bin ein Fremder in diesem Stern die Seelenharmonie selten ist. Von Geräuschen zittere schändlich, ich fürchte meinen Selbstschatten; ‘d glaube, alle reden über mich Wälder ‘d Himmel über mich tratschen. Ich schreie wie ein Totenvogel der Weise schon, vom Welt wegflogen.
|