Cardarelli, Vincenzo: Bűntudat (Rimorso Magyar nyelven)

Ti porto in me come il mare
un tesoro affondato.
Sei il lievito, il segreto
d’ogni mio male, o amore a cui non credo.
Amore che mi segui
oltre ogni limite, ovunque,
come un cane fedele
segue un padrone ingrato.
Ti fuggo invano.
Poi che meno ti penso più mi opprimi,
rimorso, celato affanno.
Tu certo un giorno mi raggiungerai
nella morte.
Là, riposato e cheto, il tuo buon Genio
mi assisterà.
Voglio dormire all’ombra
del suo tremendo sorriso.

Magamban hordozlak mint a tenger 
egy elsűlyedt kincset. 
Te vagy a kovász, minden gonoszságom titka, 
vagy szerelem, melyben nem hiszek. 
Szerelem, mely követ minden 
határon túl, bárhová, 
mint ahogy egy hű kutya 
követi hálátlan gazdáját. 
Hiába menekülök előled. 
Majd minél kevésbé gondolok rád 
annál jobban sanyargatsz engem, 
bűntudat, rejtett aggodalom. 
Egy napon, bizonyára  a halálban is 
hozzám fogsz szegődni. 
Ott, kipihenten és csendben a te jó Zsenid 
majd segít nekem. 
Szörnyű mosolyának árnyékában 
akarok aludni.